Új pályázat a Szófán

"Efezosz! Artemisz templomának és Szűz Mária szent házának városa! A város, ami egyszerre testesíti meg a tudatot és lelket.
Szent Pál éppen Szűz Máriáról prédikál - mondta a lány. - Hallod, ahogyan a nép dühösen kiabál, tiltakozik és átkozza őt? Ezrek és ezrek lázadnak fel az új vallás ellen, amely nem engedi, hogy saját isteneiket imádják. Hallgasd csak, dübörgő dobogással ordítják:
- Nem kell nekünk Mária! Artemisz a mi istenünk!"
/Serdar Ozkan: A megtalált rózsa c. regényéből! /

Régi vágyam volt, hogy ezt az ókori várost, amiről annyi szépet és érdekeset olvastam, egyszer élőben is bejárhassam. Tudatosan választottam egy Égei tenger felőli török nyaralót, ahonnan számos régészeti hely elérhető. Ottlétünk utolsó előtti napján már boldog izgalommal és kíváncsisággal haladok egy kiránduló csoporttal célom felé. Útikönyvemben előolvasok a hely történetéről, de iszom idegenvezetőnk szavait is.
A hely több ezer éves története korokat, csatákat, uralkodókat, hadvezéreket említ meg, de igazi fénykorát az i. sz. 1 évszázadban nyeri el, amikor Róma után a második legnépesebb város félmillió lakosával. Hússzor nagyobb az eddigi feltárt terület a római Forum Romanumnál, de csak tíz százalékát tárták fel. Folynak az ásatások ottlétünkkor is.

Szerpentines út vezet a Prion hegy lábánál elterülő romvároshoz. Festői, békés zöld hegyek, dombok között haladunk, lent a mélységben az Égei-tenger azúrkék hullámai üzenik: vár egy város, ami majd elrabolja a szíved. Enyémet biztosan.
Bevillan, vajon itt is hét dombra épült a város, mint Róma, Isztambul, vagy Lisszabon városok, amelyek szintén kedves emlékeim.
A márvánnyal kövezett Kurétesz úton ereszkedünk a központ felé. Megtudom, hogy fénykorában az utak széleit csatornák szegélyezték, esténként a fenti kutakból és víztárolókból esővízzel öntözték. Fáklyák sorai világították meg a sötét éjszakát. Sok apró mélyedést fedezek fel a márványlapokon: nem sérülések, hanem csúszásgátlóként vésték rájuk több ezer éve. Thermák és sportpályák sorai szegélyezték az utakat. A városba jövő utasok, tengerészek első útja a fürdőkbe vezetett, megtisztulva védekeztek a járványok ellen.
Egy nagyobb helyiségbe benézve megtudtuk, ez a város illemhelye. És nem ám pottyantós, nem! Igaz, hogy elég meghitt közelségben ücsöröghettek egymás mellett, de előttük egy mélyedésben folyt a víz, és mindenki egy botra akasztott rongydarabbal tisztálkodhatott... Vajon ők is fizettek a vécés néninek?...

Haladva tovább, már messziről feltűnik a Celsus könyvtár eddig csak képről ismert épülete. Örömömben megkérem egyik útitársamat, örökítsen meg vele a háttérben. Az épület már a kereszténység elterjedésének idejében épül, i. sz. 135-ben, és egyszerre volt könyvtár és tisztelgés Celsus, Ázsia provincia konzuljának emlékére. Majd húszezer papirusztekercsnyi tudomány veszett el a hódítók pusztítása és földrengés következtében. Celsus sírja a könyvtár alatti mészkőszarkofágban még a mai napig is megmaradt.
Idegenvezetőm huncutul megjegyzi, az ásatások alatt felfedeztek egy titkos átjárót, ami összekötötte a könyvtárat az út másik oldalán lévő örömök házával... Úgy látszik, az urak már akkor is tiszta szívből hódoltak mindkét örömnek, a szelleminek és testinek is egyaránt. Felhívták figyelmünket, hogy itt látható tán a világ első reklámja, ami nem más, mint a márványútba vésett nyíl, egy könyvvel és egy szívvel, arra utalva, hogy jó helyen jársz a két ház felé...
Hadriánusz temploma előtt megcsodáljuk a díszes korinthoszi oszlopait, és Tükhé istennő arcának domborműves ábrázolását a bejárat homlokzatának virágfrízei között. Egyik legszebb fotóm készül erről.
Az Odeon színház lépcsőin megpihenünk, majd a könyvtár szomszédságában, Mazeusz és Mitriadész kettős díszkapuja tárul elénk. Két hős rabszolga nevét viseli, akiket Augustus császár szabadított fel.
Mint megtudtam, Pál apostol és János evangélista is több évet élt és hirdette tanait a városban és környékén. Jézus halála után Pál apostol,Szűz Máriát is elhozta Efezoszba, aki állítólag itt is van eltemetve. Háza zarándokhely lett ortodox keresztényeknek, muzulmánoknak egyaránt.
Kedves jelenetnek lettem tanúja. A boltívek alatt egy pap olvasta fel a Bibliából, Pál apostolnak a Korinthosziakhoz írt levelét, tisztelegve a hely szelleme előtt. A köré sereglett turistacsoport békésen hallgatta. Elképzeltem őket a régi kor ruháiban, és mintha Pál apostolt láttam volna a lelki szemeim előtt.
Könnyű beleélni magad az akkori időkbe, amikor istennők, papnők és az uralkodó családok nőtagjai díszítették a nagyobb házak bejáratát. Elképzelem a várost fénykorában, és gondolatban belépek az egyik kapun az akkori efezoszi hölgyek egyikeként.
A séta visz tovább a nagy színház, amfiteátrum felé, aminek félkörös lépcsőin 24000 ember fért el. Manapság is koncertek színhelye.
A legszebb történet Artemisz istennő szentélyéről szól, mint az ókori világ hét csodájának egyike.
Artemisz, a Hold, a termékenyvég, a vadászat szűz istennője. Neve frisset, üdét jelent. Amikor még a többistenhit görög istennőjeként imádták a római Junó megfelelőjeként, oszlopsorok övezték ébenfa szobrát. Aztán egy megszállott felégette a szobrát, pont azon az éjszakán, amikor Nagy Sándor született. A monda szerint, az istennő azért nem tudta szentélyét megvédeni, mert a hadvezér születésénél volt jelen. Az új szentély sok évre rá márványból épül, amihez sok pénzre volt szükség. A város nagyjai elmesélték, az akkor már hódító Nagy Sándornak a történetet, megkérve, adományozzon a szentély felépítéséhez. Szívesen bele is egyezett, azzal a feltétellel, hogy nevét véssék be az újonnan épülő homlokzatába. A városatyák diplomatikus választ adtak:- egyik istennek nincs szüksége a másik istenre- Tetszetős volt a válasz, de pénzt nem kaptak, csak előjogokat a város felvirágoztatásához. Sajnos, a további hódítók és a kereszténység terjedése lepusztította a templomot. A római idők alatt Diána istennőt imádták szentélyében. Ma már csak egy lápos terület közepén árválkodó oszlop és pár boltív maradvány jelzi helyét. Nem messze tőle azonban egyedüliként két templom áll szorosan egymás mellett: egy keresztény és egy mohamedán.

Eljövetelünkkor az út szélén Szűz Mária aranyló szobra integetett...