Új pályázat a Szófán

Edina, a képesítés nélküli beugró pincér megáll a büfékocsi éttermi részének ajtajában, kezében pár darab étlappal, s határozottan, de kedvesen rögtönöz, hatásszüneteket tartva:

- Hölgyeim és Uraim! Nevem Edina. A mai napon én leszek az Önök hostesse és pincére. Kérem, forduljanak hozzám bizalommal, ha bármi kérdésük, óhajuk van utunk során. Rólam annyit kell csupán tudniuk, hogy nemrégen születtem – és kacéran hátradobta gyönyörű dús szőke haját, s egy elégedett pillantást vetett kellően pushapolt valóban szemrevaló melleire. – Egyéb adataimat az úrnak – s tett egy szexfilmbe illő testcsavarintást, ravaszul villogó szemeit pedig egy kiválasztott pontra irányította – szívesen megadom.
- Hát ezt meg hogy’ lehet röhögés nélkül kibírni?! – Lola, a másik beugró pincérlány nem is tudja komolyan hallgatni tovább Edina monológját:
- Arra azért kíváncsi lennék, ha élesben kellene megjelenned az étteremben, mennyire lennél a topon? Így könnyű, hogy egy árva vendég sincs a kocsiban! –
- Jól van, na, miért kell elrontani a játékomat? – durcáskodott kedvére színészkedve Edina.
- Dehogy rontom el! – s ő is előadott egy nem kevésbé szellemes és szórakoztató monológot a nemlétező vendégseregnek. Lola sem felejtette el elmondani magáról, hogy mikor is született.
- Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! ... - muszáj volt reagálnia a konyhából előbukkanó Karolának, aki aztán – bőven túl a negyvenen - egyáltalán nem óhajtott dicsekedni születési dátumával – ...Én is születtem... -

További beszélgetésre idő nem maradt, mert egy csapat nő zúdult be a kocsi zaját túlharsogni szándékozva hangos beszéddel és kacagással.

Hát én nem nővendégekre számítottam első utamon! Pasikkal jobban elbíbelődnék, mint nőkkel! – mérgelődött Edina, de már ott is volt az első asztalnál. Kisebb zökkenőkkel, de rendben sikerült felvenni a rendelést és a kiszolgálás is rendben lebonyolódott.

...

Pityuka, aki már többedszer ugrott be pincérkedni, képesítése neki sem volt, de humorérzéke igen, az öregektől hallott egy jópofa mondást, gondolta ezt el kell sütnie mások előtt. De, mielőtt élesben adná elő, begyakorolja. A bevásárlókocsi tele megpakolva minden földi jóval, többnyire italokkal, s Pityuka elindult a kocsikat végigjárva kínálgatni portékáját. Megállt az elsőosztályú termeskocsi ajtajában. Fölmérte a terepet, szemmel láthatóan senki sem tartózkodott benne, és bátran elkiáltotta magát:
- Langyos kávé – meleg büfés! – s elégedetten sóhajtva lökött egy jókorát a kocsin.
Két csinos női fej nézett azonnal kifelé két egymás melletti ülésről. Mosolyogva szólt az egyikük:
- Akkor két langyos kávét kérünk! –
- Csaaak... forró kávénk van! – nyöszörögte Pityuka, és erős késztetést érzett, hogy megmondja, a meleg büfés sem igaz!

...

Egy kétnapos „turnéra” hárman indultak el: Karola, Irisz és Pityuka. Írisz kíváncsiságból, kalandvágyból vállalta az utazást, nagynénje, Karola kérésére. Izgalmasnak ígérkezett számára egy, a szocializmusból átörökített, korabeli bútorzattal, felszereltséggel bíró vasúti büfékocsin utazni. A döglesztő meleg kíméletlenül fűtötte át a büfékocsit. A Balaton partján több német turista szállt föl. Írisz szolgálta ki őket. Bölcsészkaron szerzett német nyelvtanári diplomája birtokában kitűnően elbeszélgetett a vendégekkel, akik őszintén elcsodálkoztak a választékos beszéd hallatán. A Déli pályaudvarra pontosan érkeztek, így volt idejük a késő délután visszainduló vonatig egy kellemes fürdőzésre a Gellértben. A felfrissülés nem sokáig tartott, Keszthelyig meg végképp nem volt elég. A meglehetősen mostoha tisztálkodási lehetőség a büfékocsiban kimerült egy hevenyészett zuhanyzóban, amit a mosdó csapjára felhúzkodott félcollos gumicső szolgáltatott. Nyomás minimális, zuhanyrózsa csak egy álom. Fél collon csorog valami vízféle, de legalább meleg, mert itt aztán egy az egyben működik a napfűtés, külön napkollektorok beiktatása nélkül. A zuhanyozás hatása meg csak addig tart, amíg az ember megtörölközik.

Este tízkor még javában tombol a nyár a Keszthelyi strandon. Turisták jönnek-mennek, egy-két bátrabb fürdőző ordibál a vízben. Karola kitalálta, hogy miként lehet lezuhanyozni végre valami emberi körülmények között a strandon. Ilyenkor már a kutya sem nézi, hogy ki megy be. Így tesznek ők hárman is. Karola már előre kiosztotta a feladatokat, de a kiépített zuhanyzónál állva újra előadja a feladatokat:

- Írisz, Te ide állsz, tartod a ruhámat meg a törölközőt, Pityuka, te meg a bejárat felé fordulva azt figyeled, hogy jön-e valaki. Ha igen, szólsz. De nem leskelődsz! Még véletlenül sem fordulhatsz meg! – Nem tudni, Karola kinek az erkölcseire igyekezett vigyázni ilyen nagyon.

Mindenesetre mindenki megértett mindent. Zuhanyozásra alkalmasabb helyet nem is találhatott volna magának Karola: szabad ég alatt, nagyon kellemes időben, ráadásul ingyen! Csak ez a fránya világítás! Ez egy kicsit zavaró! Mert pontosan úgy van beállítva, hogy a zuhany alatt állót lehet a legpontosabban látni. Premier plánban, mint egy színházban, vagy filmen. De amilyen gyorsan jöttek ezek a gondolatok Karola agyába, olyan gyorsan el is szálltak. Könnyű nyári ruháját egy mozdulattal kapta le magáról és dobta Írisz karjára. A következő másodpercben a bugyija is ott landolt. Már előzőleg kipróbálta, hogy ténylegesen folyik-e a csapból víz. Megnyugvással vette tudomásul, hogy éjszakára sem zárják le. Alaposan bedörzsölte testét az illatos tusfürdővel, még énekelni is lett volna hangulata, de csak magában dudorászott. Kis víz segítségével csupa habosra dörzsölte testét. Észre sem vette, hogy a vízcsap minimális, pár másodpercre van beállítva, annyival magával ragadta a most felfedezett tisztálkodási lehetőség. Már nemcsak magában dudorászott, hanem hangosan énekelgetett:

- Mindenféle szeretőm vót,
Csak még cigánylegény nem vót...-

közben úgy behabozva, két kezét égnek emelve elkezdte a körforgást a saját tengelye körül, várva, hogy az áhított víz fölülről enyhet és tisztaságot hozva erőnek erejével csorogjon le testére. De víz nem jő! Amíg ő ott fireg-forog, az éj sötétjéből a bejárat felől hangok hallatszanak, majd emberek jelennek meg. Pityuka először csak félénken, majd mind hangosabban – feladata magas szintű ellátását bizonyítandó - ismételgeti egyre inkább kétségbeesve:

- Karola! Karola! Jönnek! Jönnek! –

Aztán volt abban, jaj, meg juj, meg mindenféle figyelemfelkeltő szó.

Karola meg azzal volt elfoglalva, hogy:

- Sej-haj, göndör a babám,

Szeret is az engem igazán. -

Forgás közben persze felfigyelt ő is a strandra belépő emberekre. Pityuka kétségbeesve jajgatott, félfordulatokat tett Karola felé – megszegve a határozottan szóló instrukciókat -, de nem maradt más választása. Így akart nagyobb hangsúlyt adni mondandójának. Írisz is igyekezett valami megoldást találni erre a lehetetlen helyzetre, de neki sem sikerült. Ott forog a nagynéném talpig behabozva, közben valami pajzánságot énekel a jó hangján, én itt tartom a cuccait, Pityuka őrködik, meg kiabál, és közben egy német csoport érkezik szép sorban a szűk bejáraton át. És persze nem győznek csodálkozni, ki így, ki úgy:

- Oh, du Scheisse, ungarischer Striptease! – (Baszki! Magyar sztriptíz!)
- Ist das die ungarische folklore! – merthogy, akár magyar néptánc is lehetett...

Már Karola is felfogja, hogy mi történt, ungárise folklórnak annyi, se tánc, se ének, csak forgás, de az villámgyorsan, mert a víz közben csordogál. Németek egyike-másika megáll, s karját összekulcsolva lesi a váratlan látványt, s igyekszik közelíteni hozzá.

- Feierabend, gehen wir! – hangzik el egy-két más irányba szóló sürgetés nők részéről.

Karola nem tudja eldönteni, hogy mit is csináljon. Pityuka vállai rázkódnak a röhögéstől, de a Főnök nénit mégsem illik úgy egy az egyben kiröhögni, igyekszik visszafogni magát. Na, jó, belőled sem lesz testőr, legalábbis az enyém nem! – fut át Karola gondolataiban.

Írisz nem igyekszik visszafogni magát, kétrét görnyedve röhög a szerencsétlen helyzeten. Látja a közeledő férfisereget, és végső megoldásként rádobja a törölközőt Karola arcára. A későbbiek során, mert hát megfelelően ki lett elemezve a dolog, de már nem ilyen zaklatott körülmények között, hanem a büfékocsin, egészen meglepő érvet hozott fel:

- Legalább Te nem láttad, hogy ki lát Téged! –

Karola olyan szélsebes öltözködést produkált, mint még soha. Se törölközés, se bugyi, csak a ruhájába bújt bele, miután Írisz kezéből sikerült azt kikapnia.

...

A Balatont valószínűleg életében először megtapasztaló három húsz év körül srác tévedt be a büfébe. Megfelelő kiszolgálásban részesültek, hangulatuk a megivott sörök arányában természetesen egyre emelkedettebb lett. Szemmel láthatóan jól érezték magukat, éppen ezért furcsának tűnt, hogy miért kérik el a panaszkönyvet. (Aminek persze csak a lánykori neve ez, valójában már felnőtt és a Vásárlók könyve nevet kapta.) Gábor, az egyedüli képzett vendéglátós a létszámból, kíváncsian olvasta, illetve először csak nézegette a beírást. A fiúk – szabadelvűek lévén – egyáltalán nem követték a bejegyzést könnyítendő gyárilag előre bevonalazott sorokat, hanem ahogy jött: össze-vissza, nehezen kisilabizálható írásmódot használva írtak tele egy lapot, egyetlen mondattal: Gábor nagyon kedves, jó a kiszolgálás, de hol vannak a kurvák!? És itt annyi felkiáltójel meg kérdőjel következett, hogy a legtöbb helyet az foglalta el. Név, aláírás, cím nem volt kiolvasható, ezért (sem) sikerült megfelelő választ adni a fiatal uraknak.

Pedig Edina azonnal készen lett a válasszal, amikor másnap olvasta:

- Ez nem ringyó-hintó, hanem büfékocsi! -

...

Még hogy hol vannak a kurvák!? Hát itt. Azok a fiúk tudhattak valamit a Vásárlók könyvébe tett bejegyzésükkel. Mert igenis itt vannak, a személyzeti asztalnál úgy ülnek, mintha tényleg a személyzethez tartoznának. Karola és a két „lány” méregetik egymást. Egyikük mosolyában van valami fölény, ami Karola önbizalmának nem tesz valami jót. De azért úgy közli, ahogyan illik:

- Nem, sajnos tojás omlettet nem tudunk felszolgálni... - s azon gondolkodott, hogy meg kell-e magyaráznia a vendégnek, hogy miért nem. No, itt kellene Gábor vendéglátós tudása.
- Akkor kérjél tejbepapit, azt el tudod nyammogni! – szellemeskedett a másik lány és kuncogva nézett ki az ablakon. A másik erre elnevette magát és kivillantotta mind a négy foga feketéjét. Mert a felső fogsora négy metszőfoga hiányzott. Karola rémülten eresztette le kezét, az arcára felismeréssel egybekötött bámulat vegyült, a szeme elkerekedett, szája szólásfélére nyílt, amiből csak akadozott nyögdécselés lett. A lány pedig azok bátorságával, akik pontosan tudják, hogy hol a helyük és mi a dolguk: nyugodt, kissé gunyoros hangnemben szólalt meg:
- Csak akadályozna a munkámban... - és csöppet sem restelkedve, nyelvét a fogak helyére összehajtva vigyorgott „főnökére.”
- Különben meg, ha nem tudná, még aranyat is tartalmaz. – Nem mondta ki, hogy mi, és Karola örült, hogy a sperma szó szinonimáinak egyike sem hangzott el.

Karola zavarát látva (Jézus Mária! Hát hova keveredtem én!!!) szenvtelenül folytatta:

- Most meg mit parázik! Szopika vagyok! – és lapátolta tovább a fontos tudnivalókat saját magáról, miszerint Pesten kezdte tizenkét évesen (Karola felszisszent, mert eszébe jutott az ilyen korú unokahúga.) Az anyja küldte le, mert nem volt pénzük. Meggyőzte, hogy nem is olyan vészes az egész, „Oda meg ne engedd dugni, hiszen nem vagy Te kurva, édes angyalom!” – idézte a „kedves” mamát Szopika. És Szopika szófogadó kislány lévén – azóta sem engedte, hogy a férfiak oda dugják. Megmaradt ennél az egyszerű, számára teljesen természetes szexuális szolgáltatási tevékenységnél.
- Már nyolc éve így csinálom, és szűz vagyok! Na, ezt csinálja utánam! – elismerést várva vigyorgott fel Karolára, és szétterpesztett lábai között nagyujjával nyomkodta a bugyiját.

Karola izgalmában szinte beesett a konyhába, ahol Lola és Edina a büfé oldalra szolgált ki.

- Még hogy aranyat is tartalmaz! – és eldarálta Szopika történetét. Közben hívta Gábort.
- Ki ez a két ribi!? – tagolta fojtottan a mondatot, és bizonyos volt abban, hogy Gábor érti a kérdést.
- Éjszaka egy szórakozóhelyen dolgoznak, reggel felszállnak a vonatra, reggeliznek, fáradalmaikat kipihenve hazamennek. A fekete magasabbik a főnök, a stricinő, ő dirigálja Szopikát...

Karola nem hagyta, hogy folytassa a mondatot, gyorsan témát váltott, fülig pirulva gorombította le fiát.

- Miért nem mondtad, hogy elfogyott a tojás!? – szólt sokkal ingerültebben a szokásosnál. Tehetetlen idegességében erős mozdulattal nyomta ki a telefont.

...

Karola a pályaudvari nagyáruház előtt békésen szívta cigijét. Végre valahára nem kapkodva, mint a vonaton, ahol tilos, és még arra is kell ügyelni, hogy ellenőr meg ne lássa! Szegény dohányosok! Lassacskán már a saját lakásukban sem gyújthatnak rá... Ilyen gondolatok jártak a fejében, amíg Edinát és Lolát várta, akik a napi bevásárlást intézték. A járda másik oldalán három részeg srác azt tárgyalta, hogy melyik kettő menjen be vásárolni; de leginkább azt igyekeztek eldönteni, hogy mennyi az a sörmennyiség, ami az utazásukhoz elegendő lesz. A kint maradó fiú ügyetlen mozdulatokkal cigaretta után kutatgatott zsebeiben. Karola félszemmel látta az egészet, próbálta a fiú tekintetét elkerülni. Nem sikerült. Határozottnak szánt léptekkel megindult Karola felé. Na, már csak ez hiányzott, egy részeg srác. – sóhajtotta magában.

- Bocsánat! Meg tudna kínálni egy szál cigivel? – részegségéhez képest meglehetősen udvariasan szólította meg Karolát.
- Tessék. – A gyors szabadulás reményében azonnal nyújtotta a cigit.
- Tüzet is kaphatok? – mozgott a cigi a fiú szájában.
- Parancsolj. –

Az első szippantások után lenyugodva társalogni kezdett a fiú:

- Pedig, le kéne szokni... - közben méregette Karolát, majd határozottan megállapította:
- Persze, aki már huszonöt éve szívja, annak olyan mindegy!... – s kézmozdulatokkal kísérve mondandóját fújta tovább a füstöt.

Te aztán tudod, mit kell mondani egy nőnek! A rosseb a fajtádat! Kitaláltad a koromat!

A fiú tovább folytatta:

- Mi, mi emberek vagyunk csak ilyenek. Hogy valamit pusztán az élvezetért teszünk. Itt van ugye a szex! – s úgy emelte föl a hangját és kissé ügyetlenül a karját, mintha Karolát valami teljesen ismeretlen információval látta volna el. Mintha ő már nem is tudhatja, hogy mi is az a szex.
- A szex, amit csak az ember élvez. Illetve rajta kívül az állatvilágból csupán a delfinek. Igen, a delfinek is az élvezetért csinálják. –

Karolának fogalma sem volt, hogy mit mondjon.

- Hát... igen, igen... Ilyenek vagyunk mi emberek...gyarlóak... - bölcselkedésnek eléggé gyengére sikeredett mondata, csak időhúzásra volt alkalmas.

A fiú még mindig az ember és a delfinek szexuális élethez viszonyított azonosságát bizonygatta, amikor nagy dérrel-dúrral megjelent a két barát. Kezükben két-két söröktől megnyúlt reklámszatyorral. Rájuk mordult:

- Csak ennyit vettetek!? Ez kurvára nem lesz elég Szombathelyig! – idő nem volt arra, hogy visszamenjenek, rohantak a vonatra. Karola meg ottmaradt a nagy kérdésekkel, de egyáltalán nem bánta. Sőt, jókedvűen mesélte a hamarosan megérkező két lánynak verbális szexuális kalandját.

...

Folyt. köv., hiszen az a büfékocsi mostanság újra jár...