De csak eljutottunk odáig, hogy az Olvasó figyelmébe ajánlhassuk a 2023/1-es Praet. Is, persze, de a többi lapot az ajánló-felelősök gondozzák, én viszont megkaptam a lehetőséget a Prae promotálására. Egyrészt eleve szeretem a lap tematikus jellegét, másrészt a mostani központi téma is közel áll a szívemhez.
Mert hát annak a generációnak vagyok a tagja, akinek irodalmi értelemben kicsit Janikovszky Éva is volt az anyukája, és Rónaszegi Miklós az apukája. A Móra illetékeseiként legfőképp, saját munkásságukon túl is. Ők voltak ugyanis kiadóvezetőként illetve sorozatszerkesztőként a Delfin könyvek mögött álló emberek.
A Delfin könyvek pedig, kedves gyerekek, több generáció belépője voltak az olvasás és az irodalom világába. Ifjúsági regények, a világ minden tájáról és korából. A kincses szigettől A neveletlen dzsinnen át Kullancs, a kalózkapitány kalandjaiig (nem beszélve Béni barát meg a csacsi kalandjairól, ugyanebben a kötetben). Olyannyira így van ez, hogy nemrégiben egészen váratlan helyen hallottam hivatkozni a sorozatot (a váratlanságért elnézést, engem minősít). A Partizán Kokó-nagyinterjújában mesélte a híres bokszoló, hogy gyerekkorában mennyi Delfin könyvet olvasott ő is (intelligens, szimpatikus fickó az első mintegy két óra alapján, talán nem függetlenül a Delfinektől sem). Na ja, én már igazából az életkori sor vége felé vagyok, pár millióan vannak előttem.
Szóval, ha érdekesebb lenne a Prae, mint az én nosztalgiám, négy remek tanulmány is a Delfin könyvekkel foglalkozik: egyik kedvencemben Széchenyi Ágnes újraolvas egy lengyel krimit (a lengyel ifjúsági irodalom hasonlóan jó volt, mint a magyar, a Szivacs Baltazár elrablását már elkezdtem egyszer olvasni a gyerekeimnek), a másikban Földes Györgyi az indián-tematikájú történetek autenticitását vizsgálja (spoiler alert: akadnak kisebb bukkanók, ami azt illeti), Pintér Tibor azon gondolkodik, miért pont delfin az a Delfin, és vajon mekkora szerkesztésen eshettek át a művek, mielőtt könyv lett belőlük (kisebb-nagyobb módosítások előfordulhatnak, általában az élvezhetőséget szem előtt tartva. Ha már indiánok és szerkesztés: vélhetően a Karl May-történetek is kaptak fazonigazítást, és a kilencvenes évek szerkesztetlen reprintjeit is olvasva elhihetik nekem: nem ártottak ezek a változtatások, az eredetiek olykor kellemetlenül didaktikusak voltak). Képes Gábor pedig egy másik fontos szempontra hívja fel a figyelmet: az ifjúsági irodalommal érintkező műfajok is így szivároghattak be a köztudatba: így például a sci-fi, Arthur C. Clarke egyik könyvén keresztül (Delfinek szigete, stílszerűen).
Nem vagyok feltétlen híve az önmagukért megírt tanulmányoknak, de ezek mind érdekesek és jók. Már csak ezekért is érdemes lenne megvenni, de a Szófán olvasható az egész, sok más lap mellett is. Mi jó még, ezeken kívül is?
Ajánlottuk már a Facebookon Schillinger Gyöngyvér Candy Man című írását, megtesszük most is. Nem pusztán azért, mert Gyöngyvér is szófás (szófista, khm, elnézést, apukatestem van és apukaviccekkel is szoktam élni), hanem mert tényleg jó írás.
Nemkülönben Szófa-közeliként gondolok Szolcsányi Ákosra is, aki volt már pályázati zsürorunk is. De emellett remek sorozatot is visz (Erkély kiadó), és egy nagyobb lélegzetű szövege is összeállóban van. Ennek egy része jelent meg itt (de az Alföldben és a Kalligramban is akadnak részletek, többek között), ez is nagyon tetszett. Dávid király és Betséba (Betsabé?), sajátos szemszögből, nagyon erős, mai nyelven feldolgozva. Küldjük mindenkinek, aki szereti a Hallelujah című dalt. Különösen az eredeti Cohen-féle változatot.
És persze további izgalmas prózák. Érdekes, kettő is foglalkozik a szexuális kiszolgáltatottsággal, mindkettő az áldozat szemszögéből, mind a kettő nagyon jól, nem szájbarágósan (Balajthy Borbála, Dorozsmai-Szabó Eszter), és néhány egészen meghökkentő írás, mint Böszörményi Márton Zulu csirkéje. Nehezen tudom megfogalmazni, pontosan mi is ez (ezért is tetszik, azt hiszem): töredékes írás, egy, a miénkre eléggé hasonlító világban, ami mégis más. Más a maga belső, ki nem fejtett, meg nem magyarázott logikája mentén. Weird talán? Eszembe jutottak Veres Attila novellái is, amik úgy játszódnak itt és most, hogy valahogy mégis máshol és máskor vannak kicsit.
Futottak még Sjón versei, egy érdekes összehasonlítás könyv és tévé között (Sárkányok Háza, George R. R. Martin, ugye), és a többi írás. Rosszat nem tudok mondani, a szerintem legjobbak fentebb. Olvassák örömmel.
Azt hiszem, megolvasom az előző számot is, karácsonyig talán még egy ajánló is összejön belőle. Ja, a vicc megvan? Augusztus eleje: Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván a Magyar Államvasutak!
