Vers, mindegy, kinek: Ajánlónkban Mész Ede

Április első napjára, ami most húsvét hétfő is, foszlós fonott kalácsok, sonkák és különféle (halmaz)állapotú tojások egyre nehézkesebb elfogyasztása közepette igenis szükség van a költészetre. Ebből a fő(t)tétel kiindulva mára Mész Ede köszörűs költő verseit, jobban mondva, versciklusát ajánlom. Bár a jóslás nem szakterületem és nem is feladatom, már szinte hallom a szemináriumi termek ötven-száz év múlva esedékes konferencia-vitáit arról, hogy vajon „bandukul-ciklus”-nak vagy „macska-ciklus”-nak érdemes-e nevezni a lentebb olvasható verseket, sőt, azt sem tartom kizártnak, hogy a szövegtől elszakadni merészelő filológus „cica-ciklus”-ként hivatkozna ezekre az alkotásokra.

Mindenesetre egy biztos: Mész Edét nem fojtogatja, de még csak nem is tartja vissza a hagyomány póráza. Ő maga vezeti száron a hagyományt, így tudnak (e szártól) szárba szökkenni költeményei. Láthatjuk, hogy éppoly virtuóz módon építi be verseibe – szinte kockáról kockára, vagyis inkább szótagról szótagra – Macuo Basó örökségét, mint Petőfi Sándorét, valamint a nyugatosokét, vagy éppen Parti Nagy Lajos lírai világát és figuráit.

Legfőbb költői eszköze a figura ezmostmicsoda, amely – az eredmény híján – szüntelen értelemkeresés és definíciós kísérletek záloga is.

Enesey Diána

Köszörűs költőnk, Mész Ede szerette a kihívásokat. Ezek nélkül hovatovább az ihlet is kerülte, de az is lehet, hogy csak lusta volt, jelen dolgozatnak nem célja a kérdés tisztázása. Mindenesetre felkérést kapott a “Bandukul a macska a réten” kezdetű vers megírására, és csodák csodájára alkotott is. Nem is egyet. Íme az eredmény:

(Az ismeretlen filológus majdani disszertációjából)

Mész Ede

A réten – változatok egy macskára

Annának, Emesének, és mindenkinek, aki szereti

„Bandukul a macska a réten”

Az obligát haiku

Bandukul a macs-

Ka a réten, bársonytalp-

on űzi a bút

A forradalmi, Petőfi Sándor tiszteletére

Bandukul a macska a réten,

Berettyánba tart ő talán éppen.

Küzdeni kell mostan a hazáért,

Kartondobozáért, alutasakjáért.

Verlaine Őszi dalának fordításának töredéke az Ismeretlen Nyugatos örökségéből

(Babits Mihály hagyatékából előkerült töredék, a lap hátoldalán privát jegyzetekkel, az előlapon a jeles szerkesztő kommentárjával együtt: "Szép is, jó is, az eredeti meg amúgy sem érdekes. Kicsit kevés az alliteráció és a prokrusztészi klapanciusz. Tegyük el tartalékba, ha Tóth mégsem készül el időben." Tóth elkészült.)

Bandukul a macska a réten,

Bundacsíkja tűnő pont a ködben.

Színt, illatot elnyel a hömpölygő ár,

Engem dorombolni, jaj, senki nem vár.

cica