Inkább szúrjon ide, a két bordám közé,
ahol a rések közül felnevet, néha
tejpor-nyugtatót szed bennem
egy hajnali álom.
Gorbacsov fején anyajegy-barnaság,
napkitörés, nem tudom. Leégek a kerti
fűben, hadd zsibbadjon addig a kép,
amíg meg nem látom a kezem
a nagy fémtál alján
a cseresznyék között, nagyanyám nagy,
tömör testét, nagyapám szikkadó bőrét,
hideg kútvízzel locsolja magát,
vasas, stroke íze van.
---
A versnek még nincs vége, a folytatásért kattints ide!
