Július 27-én ismét a Szófa Kritika-rovatához kapcsolódó beszélgetés volt a Nyitott Műhelyben.Ezúttal Erdős Virág könnyei című kötetéről volt szó, a szerzővel Enesey Diána beszélgetett, Szabó Gyöngyi moderálásával. A beszélgetésről készült videófelvétel elérhető a Szófa YouTube-csatornáján.

Szabó Gyöngyi kérdései követték annak az elemzés jellegű kritikának a vonalát, amelyet Enesey Diána írt Erdős Virág kötetéről és amely itt olvasható.

Számos izgalmas kérdés és téma merült fel a beszélgetés során, ezekből nyújtunk egy rövid, összegzést.

 

Szabó Gyöngyi első kérdése arra vonatkozott, hogy vajon mennyiben tekinthető, illetve tekinthető-e egyáltalán pandémia-kötetnek a könnyei – kérdését a kritika bevezető mondatát idézve tette fel:

 

„Erdős Virág könnyei című verseskötete a pandémia időszakát, a karanténra ítélt város utcáit, a szinte teljesen üres utcákat megtöltő fájdalmat mutatja be, a biciklis futárnak állt költő szemüvegén keresztül.”

 

Erdős Virág és Enesey Diána válaszában előkerült a járvány idején kihalt utcák szimbolikája, az interszubjektív viszonyok problémája, az elhagyatottság fogalma és az is, hogy miképp tárult fel Budapest mindennapjainkból ismert valósága a kiürült utcákon.

 

Szó esett arról is, hogy milyen jelentősége van a kötetben és a költő életében a futárszakmának, milyen párhuzamok vonhatók a költői és a futári életformák között, mit jelent itt a küldetéstudat és hogyan élte meg Erdős Virág a futárkodással eltöltött időszakot.

A verseskötetben központi jelentőségű apokalipszis meghatározása úgyszintén a beszélgetés tárgya lett, ebből pedig kibontakozott, hogy miket tart Erdős Virág saját költői feladatának, miként változott az elképzelése az elmúlt évek során erről a feladatról, amelyet végül így foglalt össze:

„Csak a szeme legyünk a másiknak, és ne a hangja.”

Ehhez a mondathoz kapcsolódva Enesey Diána is elmondta, hogy miként válhat és válik a költő az emberek „szemévé”, akár úgy is, hogy közben nem lesz a „hangjuk”, azaz nem kinyilatkoztat, hanem perspektívát nyit, olyan dolgokat megmutatva, amelyeket nem veszünk észre vagy éppen nem akarunk észrevenni.

 

Azonban akármennyire is az emberek „szeme”-ként tekintünk a költőre, a nyelvi elemektől nem lehet elvonatkoztatni, s a beszélgetés résztvevői is figyelmet szenteltek ennek, megemlítve a kötetben szereplő szójátékokat, az utcáról „kölcsönvett” szavakat, mondatokat, mondatfoszlányokat.

Ezenfelül a nyelv és az irónia kapcsolatát is igyekeztek feltárni és kijelölni az ironikus hangvétel és a gúny határait és az önirónia szerepét. Erdős Virág beszélt a nyelvi kísérletezés fontosságáról és arról is, hogy miért nem gondolhatjuk, hogy jók lesznek a „fél évvel ezelőtti szavaink is”.

 

Szabó Gyöngyi kérdezte Erdős Virágot a közéleti szerepvállalásokról, azok megéléséről. Majd Erdős Virág arra is kitért, hogy hogyan lehetséges kívülállónak lenni, ugyanakkor be is vonódni a társadalmi életbe, hogy miért nehéz „a szociálisan érzékeny költő”-nek lenni.

 

Szóba jött még a részvét és az esztétikum viszonya és az is kiderült, miképp született a kötet címe. A beszélgetést Erdős Virág felolvasásai színesítették. Itt tekinthető meg a beszélgetés felvétele:

 

https://www.youtube.com/watch?v=q1ak3cUA5rA&t=14s