A Kalligram július-augusztusi duplaszáma kapcsán talán mindenekelőtt a műfaji gazdagságot kell kiemelnünk, aztán rögtön azt is, hogy elképesztően izgalmasan elegyíti ez a barokk-lapszám a barokk kori és a kortárs alkotásokat. Ez az a lapszám, amelyben nem elég csak megmártózni, arra késztet, hogy alá is merüljünk, s élvezzük az irodalom sokszínűségét. Enesey Diána szubjektív ajánlója következik.
Petőcz András: Konzerv (vers)
Vajon mennyi mindent tud saját magában megőrizni egy ember, hány mondat, mennyi csend, mennyi érzés, indulat, rezdülés és hány ember fér el bennünk? Petőcz András Balaskónak címzett verse ezeket a kérdéseket ébresztheti fel az olvasóban. Ahogy azt is, hogy valóban elmúlik-e, ami lezárult vagy vannak-e múlhatatlan dolgok, szavak, indulatok, pillanatok. Kérdésként adódik az is, hogy miképp őrizhetünk meg valakit, hogyan tud egy másik ember bennünk individuummá formálódni, ha más és más szituációk mindig árnyalják a róla alkotott képünket. Petőcz András versében a „felszab tér” jelenti a kiindulási helyszínt, úgy tűnik, a folyamatként leírható megőrzési törekvés is itt veszi kezdetét. De lehetünk-e konzerv, ki tudunk-e menekíteni bárkit a múlandóságból? És vajon minket hogyan őriznek meg az életünkben döntő szerepet játszó helyek?
Nagy Gerzson: Call me Tom (regényrészlet)
Nagy Gerzson készülő regényéből is olvashatunk egy részletet a Kalligramban. Egy utazás kellős közepén találjuk magunkat, mégpedig Peruban ahol is megismerkedhetünk a részlet főszereplőjével, Tommal, aki az első jelenetben éppen mereven elzárkózik a piscó nevű ital megkóstolásától. Ezután találkozik Tom egy angollal, aki — Churchill igen gyakori emlegetése mellett — a dél-amerikai kultúráról és történelemről beszélgetett Tommal, majd a különös este után egy még különösebb szálláshelyen ébredt Tom. Ezt követően ismét furcsa szituációban bukkan fel egy újabb karakter, Akira, akinek családfája maga is kulturális kavalkád. Nagy Gerzson regényrészletében már ezen a néhány oldalon is számos kultúra és világnézet találkozik. E találkozás hátterén pedig Tom múltjának egyes darabjai tűnnek elő: az apa és az anya képe, a hűvös és a túl közeli viszony, sőt, még Csepel is. A részlet leginkább azt a kérdést veti fel, hogy milyen kapcsolódási pontok vannak az utazás során szerzett új élmények, illetve ismeretek, valamint a gyermekkori megélések és megtanult dolgok között. Meg persze azt is, hogy milyen módon elevenedik meg a szülők (emlék)képe egy-egy találkozás hatására. Talán még egy riadt tekintet is lehet kapocs jelen és múlt, egy ismeretlen nő és az anya között.
Johann Christoph Planckenauer: A háborúról (vers, Márton László fordításában)
Márton László kitűnő fordításaiban ismerhetünk meg két Johann Christoph Planckenauer-verset, az első a Krisztus mellett szenvedő Jobb Lator monológja, a második pedig a háború pusztítását tárja elénk, mitológiai képekkel gazdagítva az egyébként is igen erőteljes képekben gazdag sorokat. A vers a béke és a biztonság idilli leírásával és annak kisebb, természeti megnyilvánulásaival kezdődik, de a harmadik strófába már bekúszik a háború réme, s a negyedik strófa már előkészíti a borzalom képeit. A tizenhatodik, záróstrófa végül a pokol istennőihez folyamodva kéri a háború végét:
„Jöjj, Megaera, bosszú-tűzzel,
Küldjön Pokol fel ide
Tisiphone is, gyere
És e bestiákat űzd el!”
Bónusz-versfordítás következik...
Antonio Vivaldi: Tavasz; Nyár; Ősz; Tél (versek, Csehy Zoltán fordításában)
Jó hírrel szolgálhatunk Vivaldi kedvelőinek, ugyanis a Négy évszak című hegedűverseny-sorozat tételeihez írott, Vivaldinak tulajdonított szonettek új fordításban is megjelentek, Csehy Zoltánnak köszönhetően. A szonettek mindegyike tele van eleven képekkel, akár egyszerre mind a négy évszakban lehetünk — vagy kiválaszthajuk azt, amelyiket a legjobban szeretnénk átélni, és a szonettek máris valósággá változtatják, legalábbis az olvasás erejéig.
