A nagyszüleim lakásában, a lakásban, ahol felnőttem, összesen öt darab óra van. A konyhai NDK-s darabnak – még időzítő funkciója is van, igaz, évek óta nem működik – a sajátossága az, hogy téli időszámítás szerint jár, és harminckét percet késik. A kis szobában, az én gyerekszobámban, egy szép, szovjet darab lóg a falon, izbuska, orosz mesebeli fakunyhó formájú, nyári időszámítás szerint jár, és húsz percet siet.

 

A nagyapám, míg élt, emlékszem, mindig elmondta: hogy az óra előrébb vagy hátrébb tart, mint amennyi a valós idő, még nem jelenti, hogy siet vagy késik. Egy óra akkor siet, hogyha az egy másodpercet rövidebb időnek méri, mint egy valós másodperc, ha késik, akkor hosszabbnak. Azonban nagyon körülményesnek érezném leírni, hogy az óra harminckét perccel a valós idő mögött kullog. Ráadásul, a nagyapám azt is mondta mindig, hogy az álló óra is pontos, napjában kétszer, egyébként pedig plusz-mínusz hat óra pontossággal (nem) működik.

 

A nagyszobában, azaz a nappaliban három óra is van. Az egyik egy csehszlovák darab, digitális, a maga idején nagyon menő volt, viszont évek óta azt mutatja, hogy 00:00. A tévé mellett egy pirosan világító, szintén digitális darab áll, legalább harmincéves, nem bízom benne, mert nem ismerem sem a nemzetiségét, sem a szabályrendszerét (frissítés: a szerzőhöz közel álló családtag jelezte a cikk elolvasása után, hogy azt az órát a - fentebb már emlegetett - nagyapám építette, és az egyetlen készülék a lakásban, mely valóban pontos, igaz, csak nyári időszámítás szerint) . A tévé órája moszkvai idő szerint jár. Én viszont már elvesztettem a fonalat a moszkvai időzónával kapcsolatban, évek alatt, évek számolgatása során. Mikor telefonáljak Pétervárra, a család ottani részének, hány óra van ott épp? Oroszországban, hosszú hezitálás és variálás után, néhány évvel ezelőtt, megállapodtak abban, hogy nincs több óraátállítás, csak egy, téli (vagy nyári?) időszámítás van. Télen kettő, nyáron egy órával van később, mint itt, de az ide-odaállítgatások során volt olyan verzió is, hogy télen három, nyáron két óra volt a különbség. Persze a Google sokat segít, csak beírom, hogy Moscow time, és azonnal megmondja, mi a helyzet, de egy ponton elfárad ebben az ember. Mintha minden egyes alkalommal meg kellene gugliznom a lábam méretét, vagy azt, hogy mikor van a születésnapom. Mintha a létezésem egy darabja folyton bizonytalan lenne. Nem vagyok én kvantumfizikus, kérem, hogy követni tudjam az ilyesmit.

 

Találós kérdés: hány óra volt 2021. december 30-án, Magyarországon, amikor ez a kép készült? Facebook-poszt alatt helyesen válaszolók között szaloncukrot sorsolunk ki!

 

És miért hadoválok egy mindenki számára ismeretlen lakásról, ahol az órák össze-vissza vernek, és egy országról, ahol az elmúlt öt évben ide-oda állítgatták az időt? Mert nálunk így zajlik az élet. Nálunk, félig orosz, félig magyaroknál. Nálunk relatív az idő, de nemcsak az idő, hanem az ünnepek is. Ugyanúgy, ahogy a nagyanyám azt mondja, mindenki nagyanyja vagy anyja, hogy annyi lisztet tegyél bele, amennyit felvesz, hát, adjál hozzá sót érzésből, öntsél hozzá olajat csak úgy, szemre. Ismerjük? Az van, hogy percben, órában, napban vagy hónapban nem mérhető az élet. Csak lélekkel vagy érzékszervekkel. Így számolunk. Lélekkel, érzékszervekkel, össze-vissza járó órákkal.

 

Az Orosz Ortodox Egyház a Julianus-naptár szerint számol, így nálunk, vagyis náluk, a karácsony, Jézus születésének napja január hetedikére esik, a szenteste január hatodika. Eddig tiszta sor, semmi baj, megünnepeljük itt mi mindkettőt, a magyart is, az oroszt is. Igaz, a család azon részének, amelyik pravoszláv vallású, decemberben végig böjt van, így az ünnepi, mármint a magyar karácsonyi és újévi asztalra is kell mindenből vegán verzió. A pravoszláv böjt kemény, nagyon, nem engedi semmilyen állati fehérje fogyasztását.

 

Oroszországban kétszer van újév napja. Természetesen mi itt, Magyarországon, se nem magyarok, se nem oroszok, megünnepeljük mindkettőt. A Novij god, azaz az „első” újév napja, amelyik január elsejére esik – vagyis december harmincegyedikéről január elsejére virradó éjszakára –, olyan ott, Oroszországban, mint nálunk Magyarországon a karácsony. Karácsonyi újévi fát állítanak, megajándékozzák egymást, körbeülik az asztalt, együtt a család, kocsonya, olivié, hering kabátban, szoljanka, a kedvenc levesem, rengeteg finomság, pezsgő, tűzijáték. A szoljanka egyfajta húsleves, füstölt húsokkal, hétfélével, olajbogyóval, tálalásnál tejföllel és citrommal. Teljes zavar, valami olyasmi történik Oroszországban azon az estén, mintha összekevernénk mindazt, ami nálunk, mármint Magyarországon nálunk történik karácsonykor és szilveszterkor. És ebben a zavarban az olajbogyó a legkevésbé zavaros tényező, van kérem olyan is, hogy Dél-Oroszország, majdhogynem mediterrán régió, ez a föld nem csak a medvék, a balalajkák, a fenyők, a kaviár, a vodka, meg a kommunizmus hazája, vagyunk mi délebbre is.

 

A szoljanka

 

Sosem felejtem Marina, a magyarországi orosz tanárnő szavait, miszerint „Mindazok után, hogy karácsonykor a teljes magyar (vagy majdnem teljes, ezek a történetet lejegyző gondolatai) kulináriát felsorakoztattátok és megettétek, képesek vagytok szilveszterkor virslit enni? Virslit és lencsét?” Amikor pedig azt mondtam neki, hogy nálunk újév napján nem szokás sem halat, sem csirkét enni, mert elviszi a szerencsét, azt mondta, hogy érti, tudja. Plusz a virsli kimondottan jólesik a minden után, miután megettük a fél országot. De ők itt, Magyarországon más idő és másik tér szerint ünneplik, hogy beköszönt az új év, és egészen biztosan nem virslivel és lencsével. Ők, az oroszok. Mi, az oroszok. Ez alatt az ünnep alatt átlépnek a moszkvai térbe és időbe, ahol a hal és a csirke nem viszi el a szerencsét. A karácsony, a december 24-26-i karácsony a magyar vonalé, azonban az újév ünnepe legyen orosz, így tartják. A karácsonyi asztalt a család magyar része állítja össze, az újévit az orosz. Szabályok ott is vannak, persze, az ünnepi asztalon hét- vagy kilencféle étel kell hogy legyen, nincs olyan, hogy nem eszünk halat, vagy csirkét, mert minden húsos étel a gazdagságot szimbolizálja. Őszintén nem tudom, hova tartozom. Egyszerre ide is, oda is.

 

A hering kabátban olyan, mint az orosz hússaláta, csak persze teljesen más. Nálunk, vagyis náluk, Oroszországban sokféle saláta létezik, teljesen másképp, mint ahogy mi itt a salátáról gondolkodunk, nem nyers zöldségekből áll többnyire. A hering kabátban főtt répa, főtt cékla, főtt krumpli, mindez apróra vágva, reszelt főtt tojás, majonéz és hering, szépen, szabályosan egymásra rétegezve. Ilyesmi az orosz hússaláta is, csak hal és cékla nincs benne, és nem kell rétegezni, csak összekeverni. Azt a budapesti pravoszláv templomban tudtam meg, hogy az olivié marhanyelvvel elkészítve a legjobb. Mi mindig főtt csirkével vagy párizsival csináltuk.

 

Az oroszok azon röhögnek, hogy amit az egész világ orosz salátának, vagy hússalátának hív, az náluk olivié (olivers), lényegében franciasaláta. Úgy tartja a szóbeszéd, hogy a cári udvar szakácsa egyszer egy nagy vendégség alkalmával kifutott a hozzávalókból, és összekevert mindent, ami maradt a konyhán, így született az olivié, azaz az orosz hússaláta. Magát a szakácsot hívták így, francia volt, szeretett flancolni az orosz cári udvar, francia szakácsaik voltak, na, ennyi luxust csak megengedhet magának az, akinek az országa a fél térképet elfoglalja.

 

Az orosz hússaláta

 

Nem tudok egész Oroszországról nyilatkozni, csak Szentpétervárról. December második felétől a város ugyanúgy van kivilágítva, mint bármelyik nyugat-európai város, megkockáztatom, ugyanolyan díszekkel. Az ő újévi hangulatuk megegyezik a mi karácsonyi hangulatunkkal.

 

És az ő karácsonyuk? Nos, ott csak azok karácsonyoznak, akik valóban vallásosak, Jézus születésének napját, a várakozást, január hatodikát és hetedikét csak azok ünneplik, akik templomba járnak, hívők. És mi van az ő újévükkel? Hát, pontosan erre van az én személyes kedvenc ünnepem, a Julianus-naptár szerinti új év ünnepe, a régi újév, a sztarij novij god. Tizenhárom napnyi eltolódás van a Julianus– és a Gergely-naptár időszámítása között, a régi új év ünnepét január tizenharmadikáról a tizennegyedikére virradó éjjelen tartjuk. Ugyanis azok számára, akik valóban vallásosak, a december harmincegyedike, a január elseje még böjti nap, nem ehettek a sok-sok finomságból, nem ünnepelhették az új évet, úgy, ahogy méltó, így Oroszországban, ma, ugyan informálisan, de megtartják a régi új évet is. Vetítik a tévében ismét az újévi műsort is, nem mintha ez bármit meghatározna, de az a műsor mindig kiváló, nem elfogultságból, tényleg az. Még egy ünnep, csak úgy, ráadásban, hát lehet nem szeretni?

 

És, hogy mi van a két ünnep között Oroszországban? Saslikot sütnek. Nem viccelek, a két ünnep között kifejezés amolyan homonímia, en live. Doktori ösztöndíjjal töltöttem Krasznodarban majd’ egy évet, 2015-ben. Április végén az egyetemen megígérték nekem, hogy a két ünnep között elmegyünk saslikot sütni, akkor majd meglátom, milyen az igazi, dél-orosz virtus. A szemöldököm rángatózni kezdett, nem tudtam, mit sajnáljak jobban, azt, hogy decemberben már nem leszek itt, vagy azt, hogy a kedves kollégáim mínuszokban fognak grillezni. Aztán kiderült, mi a helyzet. Nos, kint, amikor azt mondják, hogy a két ünnep között, az a május elseje és kilencedike (Munka Ünnepe és a Győzelem Napja) közötti periódust takarja, akkor azért lehet grillezni. A saslik pedig a Kaukázus előterében a legfinomabb.

 

Fura volt úgy felnőni, itt, Budapesten, hogy mindig azt mondták nekem, hogy „olyan fura, nálatok mindig minden máshogy van”. Igen, valóban máshogy van, sokáig lázadtam ez ellen, mostanra megszerettem. És lehet, hogy ez nem így van minden magyarországi orosznál, valószínűleg nem, azonban a fent leírtak valamilyen variációja minden, itt élő orosznál jellemző. Azt gondolom, hogy az embernek tisztelnie kell azt, ahonnan jött.

 

És miért írtam le mindezt? Az új hang rovatot szerkesztem, nem szeretném, ha csodálkoznának a kedves olvasók, hogy nálam január tizennegyedikéig ünnepi hangulat lesz a rovatban!

 

Boldog új évet, boldog régi új évet, boldog karácsonyt (visszamenőleg) és másik karácsonyt kívánok:

 

Mirkó Anna Regina