„…idén év elején véglegesen felhagytam a kritikaírással.”
(egy neves irodalmár válaszemail-jéből)
A Szófa irodalmi portálon idén indított Kritikai rovatunk harmadik blokkjához érkezik szeptemberben, ideje hát a visszatekintésnek.
Egy-két általánosság a rovatunkról: első szerzőink csak prózai műveket „vontak górcső alá”: a négy regény mellett egy novelláskötetet és egy vegyes műfajú tanulmány-, elemzés-, esszégyűjteményt választottak.
Valamennyi alapmű egy éven belül megjelenő kötet, zömmel már elismert, népszerű, illetve kettő közülük díjat is nyert (Farkas Zsolt: Pozíciók és kompozícók, Endrődy Edit-díj; Visky András: Kitelepítés, Artisjus Irodalmi Díj).
Célunk a legizgalmasabbnak tartott magyar szépirodalmi kötetek népszerűsítése, és olvasók megnyerése egy-egy elemző, feltáró gondolatmenet, bírálat ismertetésével.
Kritikai rovatunk inspirálója is lehetne Nádasdy Ádám Hordtam az irhámat-könyvének részlete:
Kétségtelenül fennáll a veszély, hogy a nagy felszabadultságunkban kultuszt csinálunk a ledorongolásból, hogy ugrunk a kis hibára is, és elmegyünk a nagy érdem mellett. De fél életünket azzal töltöttük, hogy afféle szenteskedő nekrológokat (vagy semmit se) kaptunk józan bírálat helyett. Lehet, hogy mostantól élvezkedünk a keménykedésben, azt hisszük, csak a bunkózás a hiteles, az önálló, az intellektuális. Ha egyszer a fogoly kiszabadul, mindig és mindenütt hangosan akarja kimondani az igazi nevét. (124.o.)
Kritika-rezümék:
(1) Magyary Ágnes szövegmozaikokként írja le Garaczi László Wesztegét; szerinte „arról is szól […] a magány megéneklése mellett, hogy mikor is váltunk önmagunk paródiájává.”
A Sybille rejtélyes alakját tartja a legjobban megformáltnak szerzőnk, mivel az ő szövegrészleteiben ismerhető fel
„leginkább a könyvre jellemző poétikai nyelv, amely kerülve a szószátyárkodó bőbeszédűséget és a szövegirodalom üresjáratú szövegeléseit, szinte már a költői nyelv tömörségével, paradoxonokra épülő aforizmákkal és szellemes hasonlatokkal magyarázza – jobban mondva parafrazálja − a világot és a járványokat.”
(Magyary Ágnes: Nincs szerelem pandémia idején, 2023. február 24.)
(2) Gintli Tibor Visky András regényéről írt kritikája „az elbeszélés tárgya és az előadásmód közötti termékeny feszültség”-et követi végig. Ahogy szerzőnk Válogatott tanulmányaiban írja, itt is fontosnak tartja „a fő szólamot kiegészítő hangváltozatok bemutatását” (GT: Alszik még, elnök úr? Ráció Kiadó, 2021. 45.o.).
Az egyre gazdagabb szempontrendszer szerint pásztázó elemzést egy vitaindítónak is alkalmas bíráló kitétellel zárja Gintli Tibor. Ugyanakkor az olvasói tapasztalatból indul ki, jól követhetően veszi sorra a hangnemek (biblikus-archaizáló és komikus) kettősségét, a regényalakok – kiemelten az anya, Nényu és Nadia, a román pilótanő – megformálását. Véleménye szerint a beszédmódok eltérése, „a több narratív eljárás” „az olvasói aktivitás számára is nagy teret enged”.
(Gintli Tibor: „András írása szerint való szent evangyéliom”, 2023. március 10.)
(3) Vörös István ismertető esszéjében sorra veszi Farkas Zsolt Pozíciók és kompozíciók-kötetének kilenc tanulmányát, amely szerinte „kilencszer kilencféleképpen viszonyul egymáshoz, reagál egymásra: vannak erős és gyenge kölcsönhatások a könyvben, meglehetős variabilitás ahhoz, hogy egyfajta gondolati regényről beszéljünk. […] Az írások sorrendje logikus és koherens; […] az átszólás és összecsengés teszi a könyvet valamiképpen könyvművé, melyet talán erőltetett dolog regénynek nevezni; ugyanilyen erővel nevezhetjük könyvnyi filozófiai munkának is, melynek a happy endje az, hogy teológiai tartalmak is megjelennek benne, miközben tartózkodni tud a tételes vallásosságtól – vagy éppen újraértelmezi azt."
A záró tanulmányban kiemeli a kötet egészében kimutatható „hasadás” jelenségét, amely minden tudományágban jeletkezik, illetve az általános „elzombisodás”-t, amely a mai kultúránkra jellemző.
(Vörös István: A szellemi cselekvés lehetségessége, 2023. március 24.)
(4) Bánki Éva a Vénusz jegyében-regényről szóló elemző írása szerint „[a] polisz lényegéről, a város, a városiasság eszményéről Péntek Orsolyánál kevesen beszéltek szebben.”
Két nagy korszakát vizsgálva Pécsnek így határozza meg „[a szerző] alaptézisét: Pécs szellemisége miatt előbb-utóbb minden hódító hozzászelídül a városhoz. A törökök – bár ők is hódítóként érkeztek és később nyom nélkül eltűntek – beleszőtték álmaikat a latinos város szövetébe. És ezek immár a mi közös álmaink lettek.”
Az irodalomtörténész szerint az író egy „látomássá formált”, regényírói fantázia alkotta várost rajzol meg, ahol a római kultúra folytonosságát az iszlám jelenlét sem törte meg.
(Bánki Éva: A szív városában – városlélektani regény Pécsről, 2023. április 7.)
(5) Fenyő D. György Kiss Ottó A Kék Oroszlán bezár című novelláskötetéről szóló írásában motívum-értelmezést folytat, és kutatja a tizenkét év válogatott kisepikai művét tartalmazó könyv kapcsolódásait a magyar novellairodalomhoz. Szerzőnk emellett a narráció jellemzőit, a novella világában helyüket változtató alakok viszonyulásait és a kék szín szerepét bontja ki érzékeny mélyelemzésében. A motívumháló egy olyan kelet-magyarországi, toposzokkal leírható világot rajzol ki, amely teret hagy az értelmezéseknek és a mű összetett világábrázolását is felmutatja.
„Fontos benne, hogy »történeteket eszel ki«: minden novella valamilyen cselekmény köré épül, igazi hagyományos novellatörténeteket tartalmaz; néhány szereplős, fordulatot hozó, gyakran sorsfordulatot jelentő cselekmény köré épülnek a szövegek.
És »valóságot csinál« minden novellája: megteremt egy világot, helyszínekkel, alakokkal, értékrenddel, nyelvvel.”
(Fenyő D. György: Pongyolás angyalok, 2023. április 21.)
(6) Női sorstörténet és traumafeldolgozás műve Bendl Vera Majdnem negyvenje Dobos Barna írása szerint. A „másikként” megjelenített férfiak, lánya sorsa mellett a szerelmi érzés Énekek énekét idéző részletét emeli ki a kötet fő vonalaként.
„Az elbeszélő a könyv első felében a – maga számára is csak nehezen érthető – szerelmi téboly állapotában beszél a szeretett férfihoz […]. Ez a folyamatosan hömpölygő gondolafolyam egyben lehetőséget is teremt arra, hogy a megélt tapasztalatokat, a régmúlt élményeit alaposabban átgondolja, még akkor is, ha ez az önreflexív tépelődés olykor nem vezet sehová, csupán önmarcangoláshoz […].
Bendl Vera […] bravúrosan tudja a modern, urbánus világot (annak emberi és technikai oldalával együtt) a szerelem archaikus (időtlen) érzésével és ennek bibliai megfogalmazásával egy közös szövegtérben […] megszólaltatni. […]A regény tétje a múlt és a jelen – érzelmi – kötöttségei alól való felszabadulás, illetve a férfiak által meghatározott élet alól történő emancipáció lehetősége.”
(Dobos Barna: „Ritka, hogy időben érkezik", 2023. május 5.)
Szerkesztő: Vörös Viktória
