Jakabos Orsolya - Majd írj

Most szállnak le a buszról, fáradtak és álmosak. Vajon melyik Hermione? Nagyon vicces neve van és csak egyetlen fotója Instagramon. Remélem nem lesz büdös, vagy valami. Bemutatkozunk. Borzos a haja, gondolom meg akarja majd mosni. Én biztosan megmosnám 12 óra utazás után. Állítólag okos lány, csak szegény, legalábbis apa azt mondta, hogy ő az éltanuló az iskolájában. Most elég bambának tűnik. Lehet, hogy az erdélyi iskolák annyira nem is jók?

Nagy a tömeg, alig tudom kivenni a bőröndömet a csomagtartóból. Júlia nagyon szép, magasabb, mint én. Idősebb is, már betöltötte a tizennégyet. Nem tudom kinyitni az autójuk ajtaját. Tesla, még soha nem láttam ilyet. Júlia csendben kinevet, a szülei rámordulnak. Az édesanyja a nevem után érdeklődik, mint mindig, mindenki. Szégyellem elmondani, hogy a szüleim nem is olvasták a Harry Pottert. Amikor születtem, épp az első részt adták a tévében és anyának megtetszett. Apa pár hónap múlva elhagyott minket, nem is emlékszem rá.

Tusol, sokáig marad a fürdőben, pedig a víz már nem is folyik. A haja nedvesen is borzos. Ma már nem szeretne menni sehova, pedig még nem járt Budapesten. Magyarországon sem. Rendelünk kaját és együtt vacsorázunk, pedig nem szoktunk. Anya kérdezgeti, ő meg furcsa kiejtéssel válaszol. Nem tudom. Nem néz ki okosnak. Ki fogok bírni vele egy teljes hetet?

Júlia apja azt súgja az anyjának a konyhában, hogy türelmesnek kell lenniük velem, mert kulturális migráns vagyok. Vagy valami ilyesmi. Gyorsan leírom, mert nem tudom mi az, de remélem nem félnek tőlem. Fáj a hasam, még soha nem ettem indiait. A szobám nagyobb, mint otthon a nappalink. Hangos itt a csend, nem bírok aludni.

Minden kérdésre tudja a választ. Létezik, hogy előbb járnak egy állami iskolában a tananyaggal, mint mi? Végül elfelejtem megkérdezni. Rómeó ír, hogy milyen a lány. Csendes, nagyon vidék. Azt hiszem látja a válaszom, de nem szól semmit. Írok apának, hogy vegyen már nekem egy privacy képernyővédőt. Felnézek, de már nem értem miről beszél a tanár. Hermione mozdulatlanul figyel.

Egyedül vagyok itthon. Júlia edzésen. Nézem a könyveket a polcon. Érintetlennek tűnnek, de legalább vannak. Tiktokozunk a kanapé két végén. Ha vicceset találunk, elküldjük egymásnak. Sétálunk a Gellért-hegyen. Küldök képet anyának, még egyszer sem hívott. Ma is egyedül vagyok, Júlia francia különórán van. Moziban vagyunk, szinkronos a film. Hányingerem van, nem bírom a hajókázást. Júlia kisminkel, megyünk a városba. Szerinte jó lesz, igazi péntek este. Átmetrózunk a Duna alatt a Deák térre.

Azt hazudom, hogy csak ketten leszünk és elengednek éjfélig. A szüleim nem szeretnék, hogy pasim legyen, szerintük elterelné a figyelmem a tanulásról. Rómeó roma, mint anya édesanyja. Látom Hermione arcán a megrökönyödést. Nem oldódik fel, nem hajlandó inni sem.

Meglepődők, máris szombat van. Elvisznek az operába. Júlia otthonosan mozog, őt nem zavarja, hogy nem érti az előadást. Mérges vagyok, tanulni akartam ezen a héten, de nem sikerült. Nem tudok elaludni, pedig már megszoktam, hogy csend van. Nézem a fényeket a plafonon. A csomagom összekészítve az ajtó mellett. Indul a busz, mindenki beszél. A többiek szerettek itt lenni, ők már máskor is voltak. Nekem ez volt az első, az iskola fizette. Épp a határnál vagyunk, üzenetem érkezik.

yalla
remelem jol utazol mi is megyunk parisba
puszilom a szuleidet
majd irj