Borbáth Péter kritikája Harag Anita: Valakire mindig gondolni kell c. kötetéről.

 

Az elképzelt életlehetőségek egyik legjellemzőbb szövege a Magnólia lakópark. Ebben a precíz házthrillerben, a frissen beköltöző pár először T/1-ben szólal meg „Elsőként költöztünk be az épületbe.” (100. o.) majd ahogy a tükörbe néznek már úgy tekintenek magukra (illetve olvasóként úgy tekintünk rájuk), mint egy idegen párra, akiket egy szempillantással próbálnánk bekategorizálni: „A férfi kicsit magasabb, mint a nő, sötétebb a haja, sötétebb a szeme, mérnöknek néz ki, valakinek, akinek jól megy az élete, a nő sápadt, de egyenes a tartása, fáradt ügyvéd talán.” Mintha abból a tükörből egy másik emberpár nézne vissza rájuk. Az új lakás kihat az addig megszokottra: a szobanövények megtáltosodnak, a falra aggatott képek a fényviszonyok miatt alig látszanak, a kutya nem találja a helyét, a friss lakás és a ház egyre nyomasztóbb, a leendő lakók nem költöznek be, rajtuk kívül nincsenek élőlények, csak a portás figyeli minden rezdülésüket, és az épület is egyre furcsábban viselkedik, vagy ők viselkednek egyre furábban az épületben. A szereplők eleinte különféle játékokkal lakják be a többi üres lakást, majd életvitelszerűen képzelődni kezdenek, kik és hogyan élhetnek, élhetnének a többi lakásban. Már alig emlékeznek a régi lakásra, a falra aggatott fényképeken már semmilyen fényviszonyban nem lehet kivenni az arcvonásokat, a növények elárasztják a lakást, szép metaforaként: ahogy az elképzelt életlehetőségek végül kiszorítják azt az életet, amit addig éltek a szereplők. 

 

O. Réti Zsófia recenziója Bánhidi Lilla Sorsod Borsod c. regényéről

 

Ugyanennek a mérlegnek a másik serpenyője, szimmetrikus párja a regényben is szereplő Miskolci lányok szoborcsoport ihletőinek, a tényleges miskolci lányoknak a leírása. Hasonlóan Nagy Gabriella Elviszlek Amerikába című regényének főszereplőihez, az 1910-es években gyilkoló sorozatgyilkos, Kiss Béla áldozataihoz, ezek a lányok is a kitörést, a jobb életet keresik, ugyanakkor eközben saját magukat megszerezni való trófeaként pozicionálják, pontosan úgy, ahogyan a regény férfi karakterei kezelik őket, tárgyként. Mi sem példázza ezt jobban, mint az, hogy talán Alexa nagymamájának kivételével a regény valamennyi női szereplője volt (vagy szívesen lett volna) Nap Lánya az Észak-Magyarország hasábjain. Ezek a kis bekezdésnyi, semmitmondó szöveggel leközölt, szolidan kihívó képek a rajtuk szereplő lányok számára azt az ígéretet hordozzák magukban, hogy „[a]z egész falu látja, hogy beválogatták, ezzel nyilvánosan elismerték, hogy szép” (145). A regény érezhetően kritikus az egész Nap Lánya-koncepcióval és az ezt legitimáló gondolkodásmóddal kapcsolatban, ugyanakkor a bajba jutott és megmentésre szoruló hölgy narratív paneljével valójában ugyanezt a gondolatmenetet legitimálja: ha igazán szorul a hurok, hű lovagjai a széplány megmentésére sietnek, ugyanazt a cselekvésképtelenséget írva vissza, amelyet a rendkívül lovagias, odaadó sorozatgyilkos viselkedése is előfeltételez. Ahogy a férfinak az az egyetlen boldogulási lehetősége, ha „igazi férfi”, úgy a nő is csak „igazi nő” lehet. 

 

Baráth Tibor írása Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt c. regényéről

 

A regény első felének egyik csúcspontja az, amikor Oktáv a városba utazik mellényt vásárolni, majd mintha a pokolba ereszkedett volna, idegenül és zavartan néz körbe a pláza karácsonyi forgatagán, ahol furcsábbnál furcsább embereket sodor elé a tömeg, tetovált, fültágítós borbélyokat, „torz, önmagukból kifordult rémalakokat”, színes vagy felnyírt hajú lányokat, különféle divatoknak hódoló fiatalokat, arcnélküli konzumembereket… A regény során ez a legintenzívebb élmény Oktáv számára, nem is tudja kivonni magát az eseményekből, hamarosan belőle is kiszabadul a költekezni akaró állat, megszédül, hirtelen minden összezavarodik, mondhatni „alászáll” a bevásárlóközpont poklába, és esztelen vásárolgatásba kezd, mint egy örvény, úgy rántja be magába egy-egy cipő- vagy ruhaüzlet, fegyvert és mellényt is beszerez magának, az átváltozás tetőpontján pedig egy borbélyhoz is betér, hogy aztán szőke-fehér melírrel távozzon onnan. Szinte delíriumos állapotban menekül el a városból, amikor egy őz miatt félrerántva a kormányt a fák közé csúszik az útról, és bár szerencsésen túléli – egy vérző fejseb, egy ájulás és egy lázálom után még hazahajt –, ez az a pont, ahol életének félresiklása először tudatosulhat az olvasóban.