Mottó: a kitörő düh olyan, akár a robbanás, és ha elég nagy, akkor ős-robbanás, az, ami a káoszt csinálja, azt a káoszt, amibe aztán az ember rendet telepít.

 

0.)
Abban a kurzusban vagyok, amiben a film (is hiszi, hogy van), de kínosan érzem magam, ha szekeremet efféle sötét erők akarják tolni. Sarkamat a földbe vágom, és a kereket megállítom.

 

1.)
Krasznahorkaién kívül minden alakítás értékelhetetlen. A szövegkönyv átsejlik a vásznon, papírszag tölti meg a mozitermet. Az összes szerep hiteltelen, mondvacsinált, banális és hollywoodi (még bölcs öreg is van). Az általános vizuális esztétika a „kilencedikes gimnazisták médiaházit csinálnak”-tól az elviselhetőig terjed – szerencsére az utóbbi javára. Két zenei betéttől eltekintve minden audio-tartalom unalmas, felejthető és felejtendő. A történet eredeti, de semennyire nem „eredeti”, más filmek sokkal jobban feldolgozták már. Nagy, nyugati blockbusterek, melyeket mindenki látott (Holtköltők, Harry Potter 5. stb.), és kisebb, hazai művek (Magyarázat mindenre).

 

2.)
A film kurzusfilm, emellett primitív, tehát propagandafilm. A Magyarázat mindenre túl jó, ezért nem éri el célját, ez túl rossz, és ezért nem éri el célját. Amannak differenciálatlan, propagandisztikus fonákja, árnyoldala. Olcsó, parciális, politikainak is csúfolt, törzsinek is csak módjával nevezhető sértődés és -gőgös kiállás-reflexeket triggerelő kvázi-tartalom. A Magyarázat mindenre olyan jó lett, hogy mindenki egyből azonosult a neki való szereppel; ez oly sötéten buta, hogy az ember kötelező jelleggel a legkevésbé irritáló karakter és színész felé fordul.


3.)
Ilyen filmet készíteni ma bravúrosnak, fontosnak számít. A témaválasztás kiutalja a kötelező szeretet-adagot, és a kritikusi tekintetre pszeudointellektuális hályogot bocsát. A Magyarázat mindenre kapcsán felmerül politikai és kulturális diskurzus kapcsolatának, esztétikának és etikának kérdése, itt nem. Megnézni az ép észt és ítélőképességet veszélyeztető mazochizmus.

 

4.)
A Magyarázat mindenre több oldalról is megkapta, hogy bután heroizálja a diák karakterét. Ezt azok mondják, akik automatikusan a tanárral azonosulnak, s a diákkal semennyire nem empatizálnak. Ők itt megkapták a bután tanárt heroizáló tartalmat. Lehet örülni. Annak hibája az volt, hogy produktív diskurzust nem eredményezett, hanem rajta keresztül sikerült a politikai közbeszédet kulturálisra lefordítani = annak benézni = ezzé hamisítani, aminek végül is nagyobb kárát látja a filmkultúra, mint amekkora hasznát a politika. Ennek bűne az, hogy a produktív cselekvést meg sem kísérli. Annak hibája van, ennek bűne.

 

 

5.)
A(z ebben az esetben) legsúlyosabb következményeket elszenvedő mártír szerepe mű-szerep – nem valótlan! „És közben ez is volt”-kaliberű. Azt közli a film, hogy ő nem érdekes, vagy azért számoltat el, mert senki sem törődik vele? „Kézen-közön egy generáció elvész, tönkremegy” – ezt a Magyarázat mindenre sosem látott intelligenciával mutatta meg, hogy aztán az Elfogy a levegő erőlködve, kínlódva, a helyes kifejezésmódot nem találva tönkretegye.

 

6.)
Lexikonfilm. Ez azt jelenti, hogy amikor 200 év múlva a filmtörténészek filmlistát állítanak össze az Orbán-korszakról, és egy egyetemi kurzus harmadik heti anyagában szólnak az oktatási szisztémáról, ezt a filmet felsorolják, aztán senki nem nézi meg.
Szájbarágós. Ez azt jelenti, hogy valamit, amit mindenki tud, affektálva, túlartikulálva és túlgesztikulálva egy hisztérikus illető elharsog. Unalmas, hisz tudjuk, és taszító, mert formája olyan, amilyen.
Demagógia. Ez azt jelenti, hogy valamit, amiről nem mindenkinek van tiszta, pontos képe, átélhető, utálható, szerethető, szetereotip helyzetek és karakterek használatával egy imponáló illető valami másnak elad. Agresszív, fetisisztikus konfabula.
Improduktív. Ez azt jelenti, hogy energiát fektetünk valamibe, de abból semmi nem lesz, nem produkál semmit, statikus, terméketlen, impotens állapot.
Kontraproduktív. Ez azt jelenti, hogy energiát fektetünk valamibe, de az épp a fordítottját csinálja annak, amit kívánunk. A doboz tol el minket, a nyúl viszi a puskát, fogaskerék a homokozóban.

 

7.)
Az áldozatnak igaza van, ám már nem a maga jogán. Azért van igaza, mert mindenki más úgy néz ki, mint a gonoszok, úgy viselkedik, mint a gonoszok, és velük mindenki más, aki elsőre barátságosnak tűnik, összefog, megalkuszik, cinkostárs. Az áldozat egyedül van, ellene felsorakozik a gonoszok, a cinkosok és intrikusok zombiserege. Ezért van igaza.
A filmet csak saját kurzusa fogja nézni. A másik kurzus ábrázolása még saját kurzusa ábrázolásánál is hányavetibb. Ez a kurzus – a kommentek alapján – elégedett, és megerősödött hitében a filmet nézve.
A film szerint a világ: mindazokat, akik csak beütésükben is hasonlítanak az archetipikus matektanár külalakra, meg kell hurcolni és meg kell verni. Ami ugyanaz, hogy a Harcosok klubja módszertanát követve odaállni elé, majd magunkat szétverni, összeesni és szenvedni.

 

8.)
Az ateisták, mikor rájöttek, hogy az általános közbeszédben a vulgáris antiteisták a fogalmat kisajátították, a nonteizmus zászlaja alá menekültek. Így kell mindenkinek, aki az ügyet nem óhajtja kilátástalan kultúrharccá zülleszteni, menekülni. Vagy a fogalom inflációja, vagy a jelentés degradációja – lehet választani.

 

9.)
A film rétegrendje: 1./ diák-tanár, 2./ tanár-tanár, 3./ tanár-igazgató, 4./ igazgató-intézmény, 5./ intézmény-intézmény, 6./ intézmény-ország, 7./ ország-ország, 8./ ország-nemzet, 9./ nemzet-nemzet, 10./ nemzet-világ, 11./ világ-ellenvilág.


10.)
Magyarázat: diák és tanár, tanár és másik tanár, tanár és igazgató, igazgató és intézmény, intézmény és másik intézmény, intézmény és nagyobb intézmény = ország, ország és másik ország, ország és nemzet, majd nemzetek egymás-ellen-való cselekvéseit végül a világ-ellen-való cselekvés váltja fel. Ha nem elég, hogy semmilyen szinten nem tudunk és nem is akarunk egymással kommunikálni, a nap végén a globális felmelegedés mindannyiónkat megöl. A globális felmelegedés nem kurzus-probléma. A film azzá teszi. Egy ügy van, egyetlen, mely ábrázolását elrontani nehezebb, mint jól csinálni, elvégre általános, szinte már unalmas: a globális felmelegedés. Ezt is sikerült saját levében szétfőzni.