Nyár eleje fele járunk Budapesten, ahol a gimnazista Ábelnek a történelem érettségire kellene készülni, de épp most ébredt rá, hogy szerelmes legjobb barátjába, Jankába, viszont az is reménytelenül szerelmes a történelemtanárukba, Jakabba, akinek családja van, és pedagógusként próbál túlélni Magyarországon. A fiú vizsgája közben azonban egy apró félreértésből országos botrány lesz, és a két részre szakadt társadalom feszültségei felszínre törnek. Ábel pedig valahol a két oldal között állva, mindennek a kellős közepén, még mindig szerelmes.

 

 

A Magyarázat mindenre rólunk szól, hogy milyen a mai Magyarországon élni és létezni. Ezért minden egyes karaktere egy-egy itthoni helyzetet és problémát vázol fel. Az ország kettészakadását a két szélsőséges karakter, György, Ábel jobboldali apukája, valamint Jakab, az ellenzéki történelemtanár mutatja be. Jakab főnöke, az iskolaigazgató karaktere szintén elég jól érzékelteti, hogy mennyire nehéz helyzetben vannak az iskolák, ha a legtöbb mindent központilag irányítják a fejük fölött. Azonban a film mégsem különösebben szélsőséges, sőt egy ponton Jakab felesége kritizálja a férfit, amiért az nem képes a saját ellenzéki sértettségén túllépni.


Ezenkívül fontos szerepet kapnak benne a sodródó karakterek, mint az Ábel érettségijéről nem éppen objektív cikket író Erika nevű újságíró. Hiszen róla tudjuk, hogy melyik oldalon áll, mégis lehet vele azonosulni, mert rajta keresztül megértjük, hogy milyen eszközökkel lehet előrejutni ebben az országban. Végül a karakterek közti feszültség csúcspontja György és Jakab igencsak durva összeszólalkozása, akik természetesen a jól ismert frázisokon és anyázásokon túl nem igazán jutnak semmire.  És éppen ez az a semmi, ami abszurddá teszi a filmet, hogy sorra történnek dolgok az országban, mint a filmbeli érettségi botrány, azonban nem tudjuk meg, hogy mindez hova futott ki. A karakterek mind érzelmileg, mind szakmailag egy helyben toporognak, jó példa erre Ábel kudarcos szerelmi vallomása Jankának, aki elalszik, mielőtt a fiú bevallhatná neki az érzéseit. A film bővelkedik az ehhez hasonló humoros momentumokban (ilyen még például a hűtőszekrény megmagyarázhatatlan szivárgása vagy a júniusban évnyitóra próbáló énektanár). Az ilyen mindennapi bosszantó dolgok épphogy hangsúlyt kapnak, de azonnal másra terelődik a figyelmünk, valami sokkal bosszantóbbra, amit nap mint nap mi magunk tapasztalunk.
 
Mind a profi, mind az amatőr színészek kiválóak, ahogy a film forgatókönyve is, az egyes karakterek és az ő párbeszédeik nem szájbarágósak, hanem egy átfogó közérzeti életképet kapunk, hogy milyen az itthoni élet. Kicsit botrányos, kicsit vicces, hogy aztán a zsigereinkig hasson a magyar valóság, amelyet a vízzel ellentétben nem lehet egy ronggyal feltörölni.