Már elérhető honlapunkon az Alföld legfrissebb, áprilisi száma.

 

Felütésként máris olvashatunk egy részletet Krusovszky Dénes könyvhétre megjelenő, Levelek nélkül című regényéből, melyet szokásos havi lapszemlénkben állandó előolvasóink is kiemeltek. Így ír a részletről Bodrogi Csongor:

 

A tanárként dolgozó Koroknai egy libatelepre készül állatorvos ismerőséhez, aki valami szokatlan jelenségre lesz figyelmes. Már a részletből is sejthető, milyen témák köré sűrűsödhet a regény: a klímaváltozás, a vidéki Magyarország problémái, az irracionalitás bekúszása a mindennapokba. A nyelvi megformáltságról a Krusovszkytól megszokott érzékletesség és zeneiség mondható el, de van egy olyan sejtésem, hogy ez a regény is tartalmaz olyan csavarokat, amelyek a kezdő fejezetben még nem láthatók, később azonban meghökkentik az olvasót.

 

A próza blokkból kiemelhetjük még Szvoren Edina legújabb Ohrwurm-jegyzeteit, melyek, akár e sorozat korábbi darabjai, egy-egy hétköznapi élethelyzetet villantanak föl, és mutatják meg fonák oldalukat; illetve Mohai V. Lajos atmoszferikus írását egy nagynéniről, aki egy egykori bordélyház lakója volt, és egész viselkedésével erotikus fantáziák egész sorozatát indította el elbeszélőjében.

 

A versek közül említésre érdemes Nádasdy Ádám nagyszerű Petőfi-hommage-a.

 

Mint általában, az Alföld tanulmány- és kritika-rovata ezúttal is nagyon erős. Olvashatunk tanulmányt járvány és politika összefüggéseiről, egy "járványt említő" József Attila-versről, illetve betegség és irodalom viszonyáról. Előolvasóink a tízes listájukra utóbbit vették föl, így méltatva az írást:

 

Mezei Gábor grandiózus tanulmánya arról szól, hogyan jelenik meg a betegség nyelve az irodalomban (mindenekelőtt Oravecz Imre lírájában és prózájában), és mi ennek a megjelenésnek a funkciója. Különböző filozófusokra (így például Susan Sontagra vagy Michel Serres-re) hivatkozva mutatja meg a szerző, hogy miért néma az egészség, a szervek miért csak akkor kezdenek beszélni, amikor diszfunkcionálisan működnek. Az irodalom szerepe az anesztézia (a szervek elcsendesítése) lehet, ez azonban értelemszerűen paradoxon. Hogyan lehetséges mégis, hogy ez megtörténjen? Oravecz Imre A megfelelő nap című verseskötetéből, illetve Ondrok gödre című regényéből hoz példákat a szerző e különös anesztézia variációira, ahogyan a szervi tapasztalat a nyelv által végülis eltávolodik beszélőjétől.

Ajánljuk még olvasóinknak a G. István Lászlóval készült interjút, amelyben a nemrég Artisjus Irodalmi Díjjal kitüntetett szerző vall édesapja hatásáról, műhelytitkairól, zenéről, a kötött forma fegyelmező erejéről, tanítási tapasztalatairól és sok egyébről.