A Látó idei első száma Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára készült. Számos stílusgyakorlat, Petőfihez és Petőfi költészetéhez írott vers, illetve próza is gazdagítja ezt a lapszámot.
Néhányan egy-egy Petőfi Sándor-versre írták meg saját lírájukat, akár a költő stílusát, rímalkotását is utánozva, mint Vörös István "A tágulás pora" című versében, amely Petőfi "Ez a világ amilyen nagy..." címet viselő költeményére reflektál. Vörös István verse megtalálható Bodrogi Csongor és Enesey Diána januári lapjánlójának rangsorában is.
Emellett "időutazó" verssel is találkozhatunk, egy "[ö]nmagát megérteni képtelen 23. századi költő" képében, Karácsony Zsolt tollából.
A Látó prózaválogatása is figyelemreméltó. Bánki Éva "Semmianya vagy anya tyúkkal" című írása azt próbálja fejtegetni, hogy vajon hogyan ragadhatnánk meg a Petőfire igencsak jellemző "könnyedség és komolyság" elegyét. Mi adja a Petőfi-versek játékosságát, miközben ezek is a csendből és a traumákból építkeznek? A "spontánnak ható közvetlenség" mögött feszültségek húzódnak, s akár a megújulás lehetősége is megbújhat ebben a költői nyelvben.
Nyáry Krisztián "Lányka, neked költőt kell szeretned" című szövege Petőfi "szédítően gyors irodalmi karrierjét" elemzi, kiemelve azt, hogy Petőfi hangja szokatlanul modern volt, ugyanakkor alkalmas arra, hogy a hazafias közönség ízlését eltalálja. Ezután Petőfi szerelmei és a szerelmi költészetének különféle megnyilvánulásai kerülnek a középpontba, valamint az a kérdés, hogy mennyiben volt jelentősége a költői hírnévnek a szerelmi viszonyok kialakításában.
Jó olvasást kívánunk!
