A Székelyföld folyóiratban olvashatjuk Ady András különleges, kétnyelvű verseit. A magyarul induló szövegek angolba váltanak. Vajon miért? Talán mert egyetlen nyelven nem közelíthető meg a mondandó? Talán mert a másik nyelv valamit hozzátesz az összképhez? Talán mert mi magunk is mindig több nyelven kommunikálunk egy globalizálódott világban? Akárhogyan is, a szövegek hatása valóban megváltozik a nyelvváltás révén, egy olyan vibrálás adódik hozzájuk, amely elkíséri az olvasót. Íme egy példa; a többi verset Olvasóterem rovatunkban találják hűséges olvasóink. [Bodrogi Csongor]

 

 

SZABADSÁG/DULY FREE

 

nem tudok fejni de ha te mondod elmegyek majd s tejét veszem a
holdnak csak az a megkötésem hogy igyuk meg hajnalig amit hozok
mert nappal a napban megromlik nem értek a borokhoz annyira nem
de mond csak s ilyes levet csapolok a napból hmmm... az lenne csak
az érett az édes a toroksimogató de ezzel is az a kérés hogy alkonyatig
igyuk meg mert a holdfényben megsavanyodik... nem értek én semmi-
hez de megteszem mire kérsz és mindig meg én azt is hogy élek csak
éjjel ne hagyj bennem fényt s nappal hadd védekezzek a sötéttel...
managing the distance between Your request for me to live and my
wish for disappearance even I frequently forget to die being busy with
the task: Your wish is my command and often let go of living too...
which is a heck of a way to barely exist on the go