Még helyeden vagy, ó, szép lámpa, és kecses
láncaidon lebegve most is díszited
a már-már kiürült szoba mennyezetét.
Fehér márványcsészéden, melyet zöld-arany
vidám gyermekhad eszterlánca fut körül.
Gyönyörű az egész! nevet, és mégis a
komolyság szelleme leng rajta könnyedén –
igazi műremek. Ki törődik vele?
Íme: saját magában üdvözül a szép.

 

(Szabó Lőrinc fordítása)