A Kalligram legfrissebb számából Benedek Miklós versét ajánljuk. Ez az a szöveg, amihez semmit, de semmit nem tudok hozzátenni. Nagyszerű írás! [Wágner Eszter]

 

Benedek Miklós: Szólt egyhangúan

 

A nő az első pillanatban elvarázsolta azonnal beleszeretett.

Azóta szüntelenül ugyanaz a dallam szólt egyhangúan a fejében.

Ugyanaz a dallam szólt a fejében amikor meghívta egy italra.

Ugyanaz a dallam szólt a fejében amikor először megcsókolta.

Ugyanaz a dallam szólt a fejében amikor megkérte a kezét.

És ugyanazt a dallamot hallotta az esküvőjük alatt is.

Kapcsolatuk öt év után kezdett megromlani.

Egyre többet kiabáltak egymással egyre több volt a csend egyre több volt a titok.

Egy márciusi napon ütötte meg először.

A fejében búgó zene kellemesen megbicsaklott majd egy fokkal gyorsabb tempóban folytatódott.

Ez örömmel töltötte el.

A következő alkalommal ugyanígy történt.

Ahogy meglendítette a karját valami kellemes érzés kerítette hatalmába.

És a dallam újabb fokkal gyorsabb tempóban szólt tovább.

Májusban már csak monoton zakatolást hallott.

Boldog volt.

 

A nő testét vérbe fagyba hagyta a nappaliban.

Bezárta az ajtót és autóba szállt.

A szigetet körbeölelő úton haladt.

Megállt az egyik pihenőhelyen.

Átlépte a korlátot.

A zene helyét hangos dübörgés vette át.

Egyet előre lépett.

A dübörgés elhalt.

Csak a szél zúgását hallotta.

Majd a csobbanást.

 

Olvass el még egy verset Benedek Mikóstól!