Kákonyi Lucia

Virágzik az üzlet

 

Rendeljen ember nagyságú csokoládé figurát. Huszadik századi elődjét, a kindertojást többszörösen felülmúlja. Hámozza ki festett keményborításából, törje fel a csokoládét és mentse meg a benne megbújó meglepetést. Érintetlenül hagyni vagy megmenteni? Ön élet-halál ura. Válasszon a katalógusból és döntsön! Vigyázat, töltött csokoládé, óvatosan bontsa ki!

 

Tudja, a casting a folyamat legizgalmasabb szakasza, kiválasztjuk a megrendelésekhez legalkalmasabb személyeket. Azt kérdezi, hogy honnan? Nincs ennél egyszerűbb történet. A társkereső és közösségi oldalakon hemzsegnek a magányos felhasználók, akik senkinek sem hiányoznak. Az anyagbeszerzőink megismerkednek velük, bizalmukba férkőznek, és elcsábítják a kiválasztottakat. Egy-egy megrendelt figurához számos jelöltet cserkészünk be, ugyanis problémák adódhatnak, jobb, ha több lehetőség van a birtokunkban. Aztán jöhet a gyári előkészítés, annak a folyamatával is természetesen megismertetem. Előfordulhat, hogy a nyersanyag szállítás közben megsérül, például elveszíti délcegségét, meggörnyed, vagy a ragyogó szempár elhomályosul, ráncok jelennek meg a szem körül, vagy egy fitos orr is megnyúlhat a változások következtében. Ilyen esetben átcímkézzük az árut, a királyfiból görnyedt hasfelmetsző Jack lesz, a hercegnőkből pedig vasorrú bábák vagy útszéli koldusok. Ezeket félretesszük későbbi hasznosításra. Az üzleti politikánk szellemében a várakozás alatt is igyekszünk megfelelő feladatot találni számukra, hogy a cég hatékonysága kiemelkedő legyen.

Más eszközöket is alkalmazunk a beszerzésre. Nézze meg azt az apró nőt a sárga-zöld kockás plédbe bugyolálva, egy stopperórával a kezében üldögél a sarokban. Gyógyszerész. Ő másképpen került ide. Egy nyári alkotótáborban ismertem meg. Tudja, hobbim a történetírás. és az írástechnikámat mentem fejleszteni, amikor egyik ügyfelünk Aliz Csodaországban figurát rendelt. A picike, göndör hajú, törékeny nő gyermeki bájjal, naiv ártatlansággal életkora ellenére tökéletes Aliznak tűnt. Túl volt már mindenen, első házasság, második házasság, felnőtt gyermekek, fiatal szerető, lángolás és összeomlás. Szokásos történet. Egyébként Gertrúdnak hívják, bár meg kell hogy mondjam, nem szeretjük nevükön szólítani az alanyokat. A személytelenség segíti a zökkenőmentes munkafolyamatot.

Az alkotótábor szép helyen volt, árnyas fák, park, tó, június téli hideggel. A hőmérséklet folyamatosan esett odakint, mi felolvasásra készülődtünk odabent. Gertrúd ugyanebben a sárga-zöld kockás plédben vonult le-föl a társalgóban. Évekkel ezelőtt úgy döntött, híres író lesz. Százezreket költött tanfolyamokra, konzultációkra, alkotótáborokra, küldözgette történeteit a kiadóknak, de írni nem tanult meg. Egyszerűen dilettáns volt. Lehet, hogy azért, mert fejben írt. Meglepődtem, amikor lázasan keresett valamit a farmerja zsebében. Talán mégis jegyzeteket húz elő? De nem, egy piros-fekete kapszulát csippentett az ujjai közé és látványosan felmutatta.

Saját készítmény, saját használatra, gyorsan ható méreg. Húsz percetek van. Írjatok! Nekem, kizárólag nekem. Különben összeroppantom. Mutassátok meg, igazi írók vagytok, hogy szerettek engem. A hívó szó: kapszula, és a jobb alsó-felső hatos foga közé illesztette a gyógyszert. Még vicsorított is, hogy jól lássuk, tényleg ott van.

A pléd alól előhúzott egy stoppert. Elindította. Húsz éve nem láttam olyan órát. Láncon lógott, római számok voltak a lapján, és fülsüketítő ketyegéssel számolta a perceket a digitális világban.

Hagyjál már a teátrális jeleneteiddel, Gertrúd, mi vagy te, primadonna? Ez egy író tábor, nem színjátszó kör, jegyezte meg egyik írótársam.

Inkább hozz egy kis pálinkát, de a mesteréből, ne a sajátodból! – szólt egy unott hang.

Gertrúd, drága, üljél le, ma este nincs hívószó, ma felolvasunk.

De ő csak állt némán a piros-fekete kapszulájával a foga között, körülötte társai nevetgéltek, koccintottak ki borral, ki pálinkával. A levegőben kételkedés vibrált, amit lassan felváltott a rémület.

Mert mi van, ha mégis?

Bizsergett a tarkóm, éreztem, itt az idő, és meglesz Aliz Csodaországban, és ő az én szerzeményem lesz.

Gertrúd szobatársa elsőként nyitotta fel laptopját. Nehogy már az ő lelkén száradjon. Többen elgondolkoztak és követték. Végül a pánik eluralkodott, és veszett tempót diktált. Sebesen írtak, írtunk, mert én is írtam, de én a logisztikának, hogy megtaláltam Alizt, szőke fürtökkel, ragyogó kék szemmel, és hamarosan szállítom. Gertrúdnak is összedobtam egy történetecskét a titokzatos Csokoládéországról, az ember nagyságú csokoládészobrokról, a készítésükről, a szőke, loknis Alizról, akit egy amerikai megrendelő keres. és nem baj, ha nem fiatal.

A húsz perc a pillanat töredékének tűnt. A stopperóra hangos csörrenéssel jelezte, hogy lejárt az idő.

A kapszulás nő némán olvasta a hozzá írt történeteket. Rázta a fejét, egyik sem tetszett neki, újabb és újabb írásokat nyújtottak felé, de nem enyhült meg az arckifejezése. Akkor átadtam a szövegemet. Falta a sorokat, szemöldökét felhúzta, orrlyuka kitágult, megremegett az állkapcsa, csuklott egy nagyot, és ráharapott.

Vizet, vizet, hörögte, de senki sem mozdult, pedig rengeteg víz volt odakint, napok óta szakadatlan özönvíz zúdult a nyakunkba. Segítségére siettem, megitattam, és mindenkit megnyugtattam, hogy kórházba viszem. Mire az autóhoz értünk elernyedt a teste, az írótársak segítettek betenni a hátsó ülésre, és betakargatták a sárga-zöld kockás pléddel. Gertrúd kényelmesen elfeküdt. Az esőkabátos alakok körbeállták a kocsit, integettek, amikor elhajtottam. Az írótábor néhány nap múlva véget ért, és Gertrúdot a kórházban már senki sem akarta meglátogatni.

A por altató volt. A beszállítás probléma nélkül megtörtént, diadalittasan toltam be az értékesítésre. A főnököm tombolt.

Viccelsz? Nem látod a szemében a végtelen szomorúságot?  Aliz Csodaországban nem lehet bánatos, és rám csapta az ajtót.

A következő napokban a cég online kínálatában megjelent a Szenvedő Madonna ember nagyságú csokoládéfigura.

 A digitális táblán a megrendeléseket lája, határidők, fényképek, kívánságok, elvárások. Karácsony és húsvét kiemelt időszak. Az egyik amerikai egyházközség tizennégy stációt rendelt, volt, aki betlehemet kért, más meg mikulást gyerekkrampuszokkal. Az Ön dolga az alkalmas egyedek beszerzése, kiemelt fizetés, jutalékok, cafetéria. Virágzik az üzlet. Vállalja?