A Székelyföld májusi számából Ágh István verseit ajánljuk. 2020 decemberének utolsó napjaiban földrengés rázta meg a horvátországi Pertinját, a rengések a környező országokban is érezhetőek voltak. Ezt az eseményt dolgozza fel Ágh. A természeti katasztrófák közül talán ez az, ami leginkább referál a belső bizonytalanságainkra. Amikor a biztosnak hitt talaj, a föld, amin hitünk szerint két lábbal állunk megremeg, kiszalad alólunk. Ízelítőnként közöljük a Petrinja című költeményt, Ágh István további versei pedig az Olvasóteremben érhetők el. [Wágner Eszter]

 

 

Ágh István

Petrinja

 

Inog a biztos ülőhely alattam,

vagy engem rendített a szédület,

nem reng a ház, nem dübörög az aszfalt.

én sem mozdítottam meg székemet,

az atomok ütköztek össze halkan?

vagy játszanak velem a szellemek?

mint a jelenés, csak egy pillanatra

jelentkezett, s eltűnt a semmiben.

A katasztrófa majdnem észrevétlen

rezdülése hírként terjed tovább,

egy horvát város legutolsó képe

a Richter-skálával mért rombolás,

láttam Szkopjét romokban ötven éve,

máig úgy áll a vasútállomás,

és az óra, csöndes fenyegetéssel:

a föld haragja bárhol megtalál.

 

 

Ágh István versei az Olvasóteremben: https://www.szofa.eu/cikk.php?articleid=1450