Jorge Luis Borges

A tenger

Még mielőtt az álom (vagy az iszony) szőtt volna
Mitológiát, kozmogóniát,
Még mielőtt az idő napokká kövült volna,
A tenger, az örökkön tenger már ott volt, már létezett.
Kicsoda hát a tenger? Ki ez a szilaj,
Ősi lény, aki a föld pilléreit
Rágja, és egyszerre egy és sok
És mélység és csillám és sorscsapás és szél?
Aki nézi, életében először látja,
Mindig. Ámuldozik rajta, mint
Az elemi dolgokon, a szép
Estéken, a holdon, a tűzrakás lángnyelvein.
Kicsoda hát a tenger és ki vagyok én? Majd megtudom
A haláltusám után a végső napon.


Pávai Patak Márta fordítása