Lackfi János íróiskolájának tanítványai közül Keszthelyi M. Nándor kisprózáit ajánljuk. Számtalan megcsalás történetet olvastunk már, de ennek töredéke szólt csak a megcsaló szemszögéből. Keszthelyi novellája - Az igazság nem csikorog - nem próbálja menteni a hősét, nem listázza a miérteket. Tárgyilagos, mint egy riport, a leíráson mégis átüt az elképesztően mély személyesség. Egészen különleges szöveg, ahogy a Málnaszörp című novella is. [Wágner Eszter]

 

 

Keszthelyi M. Nándor

 

Az igazság nem csikorog (részlet)

 

Vasvillával hánytuk az aktákat, aztán Vera otthon maradt a kicsivel. Közben feltűnt néha dr. Ágota, harcoltam vele mindenféle tárgyalótermekben és bírák előtt, a névjegyein követtem, hogyan csapódik a titulussal felturbózott lánykori nevéhez, majd válik múlttá a titokzatos Körmendi úr.

Egy kúriai ítélethirdetés után, ahogy felállt az ügyvédnő, miután elbocsátottak minket, vészjóslóan csikorogtak a súlyos szék lábai a halszálkás parkettán. Az iratokkal matattam, amikor az arca felvillant az asztal zöld posztójára fektetett üveglapon. Kérdezte, most, hogy ennek végre vége, sietek-e máshová, segíteni újabb jogkeresőket, vagy megiszunk egy kávét. Én nyertem, ő fizet. Megittunk.

Dr. Ágota lakása maga volt a praktikus, trendi elegancia, pár klasszikus kiegészítővel megtűzdelve. A kanapéja karfája a vesémbe nyomódott, miközben csináltuk, és ráláttam a Justitia-szoborra a sarokban. Úgy tűnt, hogy felemeli a szemkötőjét és rám kacsint. Dr. Ágota tárgyalótermi tigris volt a kanapén is, de nem egyszerűen széttépni akart, mint egy órája, hanem kitépni belőlem azt, ami kell neki. Vera rajtam keresztül figyelt magára, dr. Ágota csak magára figyelt. Ettől volt olyan szokatlanul jó vele.

Otthon a lámpák hidegen ragyogtak, az árnyékok sötétebbek. A frissen vasalt ágynemű, ami korábban roppant a testem körül, most karistolt és minden mozdulatomra megreccsent. Fabábúként fogadtam a jóéjtpuszit, vigyázzban feküdtem Vera mellett és sajgott a hátam.

Eddig azt hittem, irányító típus vagyok, de ettől kezdve dr. Ágota vezetett. Én pedig, amikor nem őt követtem egy új, jobb élet délibábja felé, elvezettem a családi SUV-ot minden hétvégén akárhová, ahová Vera vagy a kicsi akarta. A hullámvasúton, az utolsó szezonban, a legelső sorba ültünk, a faarcú fékezőember mögé, és utánoztam a mozdulatait. A kicsi bevette és kiabált, hogy Apa, ne fékezz!

Nem fékeztem, és Justitia minden gyorsításnál egyre rosszallóbban nézett rám a sarokból.  [...]

 

A Málnaszörp és Az igazság nem csikorog teljes terjedelmében az Új hang rovatban olvasható.

https://www.szofa.eu/iras.php?id=140