A Kalligram legfrissebb számából Szendi Nóra regényrészletét ajánljuk. A szöveg atlétatrikós, tetovált hősének a szülei sírjánál tett vallomásáról és egy nem várt találkozásról olvashatunk. Nyelvezete a cigányos magyar beszédet idézi, irodalmi és nyelvészeti szempontból is érdekes írás. Ezzel a regény komoly tabudöntögető szerepet vállal magára. Az olvasást lassítja a szokatlan helyesírás, így viszont nem hagy átsiklani a részletek felett, rádöbbent, sokkal több van ebben a karakterben, mint első ránézésre gondolnánk. Ízelítőnek itt egy részlet, egy fél-párbeszéd a szöveg közepéről. A teljes regényrészlet a Kalligram májusi számában olvasható. [Wágner Eszter]

 

Még negyvenkét nap van hátra a támogatásgyűjtő kampányunkból.

https://tokeportal.hu/szofa

 

 

Szendi Nóra: Drága Édes Apám! (részlet)

 

Tátár Sányi, hálják meg!

A toll megtorpan a füzetlapon.

Nézzed odá, Tátó! Tényleg tá vágy áz! Dá mágnőtt a báled, főnököm, dá jól tárt váláki tégádet, ászem ászt á dágádt pofódát!

Tátika válla enyhén megroskad. A pupillája kitágul.

Ne mórikáljád mágádát, bátya, tudom, hogy ágy márő fül vágy!

Tátika maga elé mered. A tekintete tört üveg. Preparált macska, örökös gunnyasztásba dermedve.

Jáááj, tee, teee, ne ijesztegessél. Ezt á sándá árcodát ismárem, mingyár kigógyizol válámit! Csák láppáng, láppáng, ászt sitty!, bálém böki a bicsákját, ászt nézhátek!

Egy bágyadt madár pitypalattyol. Döngicsél a májusi lég. Tátika fázósan összeborzong.

Drágá szép tázsvérem, ná tágyél tönkre. Há ván bánned egy csipetnyi ámberiség, egy ánnyi, e, mint a kisujjám körmi, idefordítod ászt á rándá gyönyörű kálácsképedet, ámikor náked bászélek!

A világ közönyös hallgatásba burkolózik.

Ná szomoriccsál már meg, prálám, ná fácsáriccsad ászt áz én érzékeny szívemet, te, finom ájánlátokkal jövök, csak náked, hálják meg, rohánvá sietek, sietve rohánok, hogy felhájcsálák, és ez a hálá, vigyen el á gyász!

Tátika végigtörli a homlokát. A zsebét tapogatja cigaretta után. A két térdére könyökölve rágyújt.

Nám szégyen áz, há csóri vágy, bátya, áccer lánn, áccer fánn, ilyen áz élet! Jobbán ismárlek, mint a túlájdon szülőányád, ápád, hálják meg, álőt–

Tátika nem fordul oldalra. Apámat, anyámat ne szedjed a mocskos szájadra, szólal meg fojtottan.