Zalán Tibor

Az író A papír



Az író papírról álmodik
Ez meglehetősen belterjes
szöveg lenne így Ha a papír
lapok nem égtek volna el Vagy
nem égtek el mégse Valamenny
in az ő írása volt Azon
a nyelven amelyiken addig
beszélt Megszédült Hiába er
őlködött nem értett meg egyet

 

len szót sem a leírt lángoló
szövegből S mert nem hamvadt el a
papír lehet a szöveg örök
lángolása az oka álom
i tűztől keletkezett álmat
lanságának Kint ül a terasz
on csak mered a tengerre az
meg rá Hajnali kettős mered
ez és elnyeli a tenger a

 

hajnalt Holtakkal a holtak nyel
vén Letölt valamilyen pusztul
ásmítoszt De nem elégedett
vele Nem egyszerű ha a hal
ált már megelőzte és még út
ána van Nyomán valakinek
Mintha szerepet játszanék em
eli a kezét És visszaejt
i Közben ismerős szavakat

 

mormol Isten Erkölcs Haza Tűn
ődik miért leírhatatlan
ok Több ez mint nyelvvel szembeni
bizalmatlanság A lábánál
szétszórt nő hever Feljajdul né
ha Azután elhallgat Darab
okban a lét Minden egész el
szökött És szökésben van ő is
Árulkodó fegyencruhája

 

Nem a bűn A megtöretése
Szikláról sziklára szökken a
fátyol Papíron lángról a láng
Meddig mehet el aki fél A
ki kőre hajtja le a fejét
Mikor kerül elé ami mög
ötte van hogy a bordáját szét
törve kimarkolja a szívét
és a kóbor macskáknak vesse

 

A félelem tartalma maga
a tartam A vele elalvás
és a vele kelés A vele
járás Ahogy hátulról ölel
Perszephoné unottan ücsörg
a kert sarkában Ma sem bassza
meg senki Rohadt egy hely ez az
alvilág mondja az író és
odavet neki néhány évet

 

s néhány elhamvadt kéziratot
A piacon késsel támad a
hajnal Az ott mindig hajnal A
teraszról fatornyokra lát és
teraszra lát a teraszáról
Mindkét magasban ül egy ember
és szégyenkezve takarja el
az arcát Szégyelli hogy sír A
fregatták helyett szárnyashajók

 

szelik a sokszor elképzelt ó
ceánokat Nem találja az
arányt tenger és a szárazföld
között Bevallottan aránytal
anul él Ír mert nem  jut eszé
be semmi Az írás egyébként
se szól semmiről Legritkábban
arról aki elköveti Az
írás léte önmaga Sorsa

 

nem követhető Létrejötte
igazolhatatlan Mint a bűn
öző retteg a teraszon Lá
ba a mellkasához felhúzva
Papírok lángja körülötte
Már nem tudja eldönteni a
hajnallal vagy halálával
játszik Az író aki papír
ról álmodott és most papírt hány

 

forrás:http://www.barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/7087-zalan-tibor-versei