A spanyol Arany Század talán legnagyobb költője volt Luis de Góngora (1561-1627). Manierista nyelvi bravúrjai (voltak versei, amelyek fordítva is olvashatók, mint az indul a görög aludni...), képalkotásának szertelensége, poézisének kifinomultsága és bonyolultsága máig megosztják befogadóit. De akinek például ez az alábbi vers nem tetszik, az... Van olyan, akinek ne tetszene? [B. Cs.]

 

 

Amíg hajad aranyával hiába

próbál versenyt tündökölni a nap,

amíg a fehér liliomokat

hó homlokod a réten megalázza,

 

 

míg mint korán virító szekfüszálra,

ajkadra annyi mohó szem tapad,

s a csillogó kristályon győz nyakad

diadalmas és gőgös ragyogása,

 

 

élvezd nyakad, hajad, homlokod, ajkad,

élvezd, mielőtt mindaz, ami ma

arany, liliom, kristály, szekfü rajtad,

 

 

nemcsak ezüst lesz s letört ibolya,

hanem, ha éveid már elpazalltad,

füst lesz és árnyék, sár és föld pora.

 

 

(Lator László fordítása)