Sirokai Mátyás
Lomboldal (részletek)

A növénylés első napjaiban a légzés követése miatt szokatlan ritmus- és dallambőség tapasztalható, ami a testben való jelenlét homályos érzését hívja elő. Aki nemcsak a tüdejével, hanem a sarkától kezdve egész testével lélegzik, a szél hangszerévé válhat. Amikor a növénylő eljut a légzés teljes szétterítéséhez, létrejön az életprincípiumok belső körforgása. Amikor megismeri az embrió zárt láncú táplálkozását és lélegzésének művészetét, védetté válik, és károsodás nélkül kiállhatja az alámerülés próbáját. Csak a mély és csendes légzés segít át a téli álmon és az extázison.

*

Vágyódás az organikus élet zárt és folyamatos körforgása után, amely egyenetlenségek és kitörések nélkül való. Minden mozdulatom visszatér hozzám a széllel. Vágyódás a növényi lét után.

*

Ahhoz, hogy a térérzékelés megváltozzon, és felismerjük a rezgő nyárfákban az ég vízinövényeit, ismételjük a fejre fordított világ gyakorlatait nap mint nap. Ébresszük fel kezeinkben az egykori lábakat, megtéve az utat először saját gyermekkorunk négykézláb-idejébe, majd ezen keresztül tovább, négykézlábas őseink korába. Amikor a kezek kellőképpen megerősödtek, és helyreáll az alsó- és felsőtest erőegyensúlya, újra kiegyenesedhetünk, ezúttal lábainkat adva a levegőnek. Talpgyökereinkkel nyújtózva az ég felé, míg a gyökerek végül lombokká nyílnak.

 

forrás: https://litera.hu/irodalom/konyvajanlo/sirokai-matyas-lomboldal-reszlet.html

 

Kép: Paul Klee