A héten Artisjus-díjat kapott kitűnő író, műfordítő és esszéista Márton László az ápirilisi Kalligramban egy elgondolkodtató esszével jelentkezett, melyben nagyon különböző tehetségek sorsát villantja föl. Ebből az írásból idézünk most egy rövid részletet. A teljes szöveg Olvasóterem rovatunkban érhető el. [B. Cs.]

 

"Ma délelőtt kezembe akadt egy puha fedelű könyv, elsárgult lapokkal, fedőlapján égő gyertyával, piros fejkendős lánnyal, és ezzel a felirattal: Morix Gicmon (azaz Móricz Zsigmond), Dúa tré mó coi (ez pedig olyasmit jelent, hogy „egy árva kislány igaz története”). Fellapozom. „Binh minh trén tháo nguyen. Mát troi gay gát vá muón thuó moc giua trói vá dát nhu quá trúng non cúa con gá dán dón. Ánh sáng dó vá váng ó at trán váó suóng mú xanh lúc binh minh.” Vagyis: „Hajnal a pusztán. A kemény és örök nap úgy ébred az ég és a föld színén, mint az idétlen tyúk éretlen tojása. Vörös és sárga fények ömlenek át raj-ta, ropogva a hajnali kék ködbe.”

 

Az Árvácska vietnami fordítójának neve: Truong Đang Dung. Így ejtendő: Csong Dang Dzung. Negyvenöt évvel ezelőtt ismerkedtem meg vele, én gimnazista voltam, ő magyar szakos egyetemi hallgató. Árpáddal nagyjából egyidős, és valamilyen módon neki is meg kellett váltania magát. Ő a magyar nyelvben és kultúrában talált menedéket. Az Árvácskát az 1980-as évek elején fordította, amikor egy ösztöndíjjal ismét hosszabb időt töltött Pes-ten: Arany Jánosról szóló kandidátusi disszertációjához gyűjtött anyagot.Lefordította Móricztól a Hét krajcár című híres novellát is, ebből azonban kellemetlen-sége támadt: ráfogták, hogy a fordítással arra akarja felhívni a figyelmet, hogy Hanoiban hiánycikk a szappan. Megmenekült a legrosszabbtól („átnevelő-tábor” – ugye, sejtjük, mi volt az), de a regény vietnami kiadása így is elhúzódott: az Árvakislány igaz története végül 1987-ben jelent meg. Az Árvácskában, mint tudjuk, nem „fejezet” van, hanem „zsoltár”: ezt Dung a „thánh ca thú” kifejezéssel adta vissza, ami, felvilágosítása szerint, bajbajutot-takért mondható buddhista szent éneket jelent.

 

Megyek a Bartók Béla úton, amely Horthy Miklós út volt annak idején, és amelynek kávéházaiban, kisvendéglőiben Litkei Erzsébet heteken át mesélte gyerekkora irtózatos tör-téneteit Móricznak. Dung nem volt árva, mint Móricz Csibéje, viszont gyerekkorára rá-nyomta bélyegét a nyomorúság és a háború. Mesélte, hogy éjszaka időnként elhallgattak a tücskök, és ez annak volt a jele, hogy közeledik a bombázó-kötelék. Mesélt egy amerikai pilótáról, aki a kigyulladt repülőgépből ejtőernyővel kiugrott, a falubeliek pedig célba lőt-tek rá. Neki is fegyvert adtak a kezébe, ő is lőtt az ereszkedő emberi testre. Fiatal szőke fér-fi volt, ő pedig kedvesnek látta az arcát, amikor élettelenül földet ért. Gyerekként nem is értette: hogyan láthatja kedvesnek azt, aki ellenség?"